Üres szoba

A hatalmas vonat rengeteg vagonnal rendelkezik, és sok olyan vagon akad ami lakatlan. Főleg most, hogy most nincsen minden körzetnek külön vonata/vagonja. Így akadnak üres szobák, persze beköltözni tilos!

Ez itt jó lesz.
Muszáj volt keresnem egy üres vagont, ahol nyugiban lehet az ember. Most, hogy tudtam, hogy kik a kiválasztottak, el kellett gondolkodnunk a folytatáson. Lassan ismerősek lesznek az erőviszonyok.
Kisvártatva nyílik az ajtó, és Octavia is követ. Megtörli az arcát, és leül velem szemben.
- Gavros most épp abbahagyta a bőgést. - közli velem - Mi a fenét csináljunk vele...?
- Pocsékul nézel ki - állapítom meg. Az arca beesett, a szeme karikás, cudarul néz ki. - Minden oké? - Octavia bólint, és előbányássza a saját papírját, amire jegyzetelt.
- Kicsit vacakul éreztem magam az előbb - vallja be - de biztos csak az idegesség.
Felvonom a szemöldököm, de nem fűzök hozzá semmit. Inkább én is előhúzom a zsebemből a jegyzeteimet, és kiteregetem az asztalra.
- Első körzet. Sunshine Saroyan. Jarell Loy. Kitana Mortal. Dylan Feel - olvassa Octavia, és a szájába veszi a kisujját. Ez az ideges mozdulat PAnem-szerte ismert volt, mikor Octavia gondolkodni kezdett, folyton bekapta a kisujját. - Nem igazán tudom, mit gondoljak - vallja be. - Ez a két szőke tündérke könnyen lebecslésre adhat okot, de nem szabad elfelejteni, hogy első körzetesek, és valószínűleg egészen sok dologhoz értenek.
- Így van - védem meg a két legifjabb versenyzőt - és azt sem szabad elfelejteni, hogy a támogatók hogy fogják imádni őket. Nekik nincs is szükségük kitalált imidzsre, őket így is zabálni fogják. Én nem becsülném le őket a helyedben. A kislány nővére az utánam lévő viadalon volt, úgyhogy a kislány érti a dörgést, a fiú pedig önként jelentkezett, ne feledjük.
OCtavia keservesen elmosolyodott, és megrázta szőke fürtjeit.
- Mindegy, én amúgysem vagyok képes végezni egyikükkel sem - sóhajt. - Túlságosan is...
- Túlzottan hasonlítanak a gyerekeidre - bólintok - Nézd, én megértem. De lehet, hogy nem kell őket megölni. Viszont én Jarrell-lel nem közösködnénk, ezt a Sunshine-t meg nem ismerem túl jól. Bár első körzetes mentoroktól van némi tartásom.
- Amiatt a régi dolog miatt Twitch-csel.. - néz rám részvétteljesen Octavia, és igaza van. Talán nem helyes, de Twitch óta tartok az első körzettől, bár meg kell hagyni, figyelemreméltó ellenfél volt. Tiszteltem.
- Tovább - mondom szárazon, és Octavia lapoz.
- Második körzet. Charlotte Bradford, Darren Winslow, Megan Bass, Ryan Andrew. Nem ismerem őket. Bár megjegyzem, Charlotte rémlik. Nem tűnik vérengző hivatásosnak.
- Nem? - horkanok fel - 14 évesen nyert viadalt, én azért ebből levonnám a magam következtetéseit.
- Igaz. Megan viszont...
- Igen, a Bass család felhívta most magára Panem figyelmét - bólintok, és eszembe jut a kedves Mr. Bass, meg a két gyerek, Steven és Megan, amikor még kiskölykök voltak, életrevaló, szép gyerek mind a kettő. Most meg... Mindkettő a kivégzésére vár, csak alternativ módokon. - Én Megan-t megpróbálnám behúzni magunkhoz. Viszont ennek a Ryannak nagyon sunyi feje van.
- A fiút még meglátjuk. De akkor a mentorokat...?
- Én hivatásosokkal nem igen szeretnék közösködni - ismétlem saját magamat. - Ebből a bagázsból egyedül a kislánnyal tennék egy próbát.
- Rendben - bólint OCtavia - Akkor haladjunk: Harmadik körzet. Niessa Howells, Tanner Curtis Franzen, Allison Jade Woodrow, Matthew Roger Gottlieb. - Octavia arcán átsuhan a felismerés. - A kislány...
- A kislány önként jelentkezett. ÚGy veszem le, Steven Bass miatt. Bátor leányzó, meg kell hagyni, elszánt, és... Én őt biztosan megmenteném, ha sikerül. Matthew... - Azt hiszem, tudom ki ő, a húgom Matt-je, a gyerekkori legjobb barát, talán némi kölyökszerelem is, bár az utóbbi időben nem beszélt róla. Talán kinőtte. - Matt is rémlik valahonnan, az egy jó gyerek, bár túlzottan szereti bevetni magát a balhék kellős közepébe. Lehet, hogy meghal, mire oda kerülünk a játékban, hogy... - sokatmondóan elhallgatok.
- És a mentorok? - kérdi OCtavia - ismered őket? - A harmadikról voltak háttérinfóim, rengeteg olyan mentoruk volt, akikkel még a kölyökkoromat együtt töltöttem.
- Niessa semmiképp - mondom ki az ítéletet, emlékszem rá az általánosból, már ott is erőszakos én önző lány volt - Tanner viszont megfontolandó, főleg, ha az apja vére csörgedezik az ereiben.
- Igen- bólint Octavia - Tanner - rel mindenképp tennék egy próbát.
- Akkor ezt megbeszéltük. A kislány és Tanner mentenivaló, a másik kettő pedig kuka.
- Jaj Thomas - rezzen össze Octavia - még a fiút se írd le...
- Igaz, Matt. Mondom, szerintem már a második napon halott lesz. Szóval. Negyedik körzet.
- Negyedik körzet. Nina Pipend. George Brandon. Alycia Lovaguards. Boyd BRightmore.
- Nina és George sose vettek részt semmiben. - tárom szét a kezem - Nem csapatjátékosok.
- Igen - bólint OCtavia - Elég egocentrikus mind a kettő, sokat nem lehet kezdeni velük.
- Szerintem se - hagyom jóvá. - A lány viszont érdekes, neki is van rokona, akit a viadalon vesztett el.
- Kinek nincs - jegyzi meg keservesen Octavia.
- De neki az anyja maradt ott egy viadalon. - teszem hozzá. - Ez a Boyd viszont egyelőre nem nyerte el a kegyeimet, meg a jóindulatomat se - megeresztek egy száraz mosolyt, de mintha vicsorognék. -A lányt viszont megtartjuk.
Octavia úgy érezheti, hogy ehhez nem kell mit hozzáfűzni, mert már lapoz is.
- Ötödik körzet. - itt zavarba jön.
- Az ötödik körzet aratását rosszul vághatták meg, - segítem ki - mert csak a két kiválasztottat mutatták. Gwendolyn Castle-t, és a fiút, Damien... Ó basszus, nem emlékszem a nevére, olyan furcsa neve van. De a polgármester fia, és önként jelentkezett, ez azért adhat némi okot a bizalomra.
- És a kislány? Gwendolyn? Láttad, hogy ragaszkodik az öccséhez? Ez felkeltette a szimpátiámat, ő... - elcsuklik a hangja, úgyhogy nemis fejezi be.
- A kislánnyal tehetünk egy próbát, de nekem a srác is szimpatikus. A mentorokat pedig sürgősen ki kell derítenünk.
Ezt nem is tudjuk tovább ragozni, nem is értem, hogy állhatott be az a filmszakadás. De ez most mindegy, majd élőben megnézzük őket.
- Hatodik körzet. A Bull testvérek, Awena Chaplin, és Rory Sky. Azt hiszem, Bullékat már most kihúzhatom. - állapítja meg OCtavia. Hát az biztos, hogy azokkal senki nem fog közösködni.
- Awenában apám vére folyik, ő sem fog táncolni a kapitóliumnak. Rory pedig erős gyerek, és határozottan tetszik ez a nemtörődöm álarca. Őróla sem tudom elképzelni, hogy úgy ráng, ahogy a Kapitólium fütyül. Őt mindenképp próbáljuk meg bevonni a tervbe. Ehhez nincs is mit hozzáfűzni. A mentorok kuka, az elsőbálozók pedig 'kosárba'. Őket vittem.
Octavia bólint, valószínűleg hasonlóképp gondolkodik.
- Hetedik körzet. Frank Baldhim. Tiffany Cruel. Bonnie Hayes. Carlo Folder. Most közlöm, hogy Tiffanyval nem szövetkezem.
- Ebben egyetértünk. - hagyom rá. - Én a kislányt tartanám meg egyedül.
- A srác okosnak tűnik - tiltakozik Octavia.
- De harcosnak semmiképpen. Harcosokra van szükségünk.
- De az esze is a hasznunkra válhat - makacskodik Octavia. Egy kicsit gondolkodok, hol a határa a kompromisszumnak.
- Ha addig meglep valamivel, és életben lesz addig egyáltalán, akkor vihetjük - egyezem bele. - Szegény Frank bácsit viszont meg kell ölni. Neki minél jobb, minél kevesebbet szenved. Ő már nem tudja a forradalmat szolgálni.
Octavia tiltakozni akar, de csak lehajtja a fejét, és nem szól semmit, csak beharapott szájjal áthúzza Frank nevét, mint ahogy eddig a ˝ kuka˝ embereknek tette.
- Nyolcadik körzet - leheli - Octavia Flavia. Thomas Malloy. Masha Malloy. Gavros Trifer. Mit csináljunk ezzel a bőgőmasinával?
- Kikupáljuk - mondom nyugodtan - Teszünk vele egy próbát. Bár már mondtam neked, valószínűleg le kell írnunk járulékos veszteségnek. De azért ne adjuk könnyen.
- És Masha...?
- Mashával minden rendben lesz. EGy kicsit makacs, egy kicsit az előítéletei rabja, de az én húgom, nem kell miatta aggódnod.
- Nem is aggódok. - mosolydik el Octavia. Kedveli Mashát. Kicsit magát látja benne.
- Tovább.
- Kilencedik körzet.- itt is elhallgat. A Kilencediknél is hiba csúszott a rendszerbe, úgyhogy borzalmas minőségben ment le az aratásuk, utána közölték is velünk, hogy újra le fogják adni, amint kijavították a hibát.
-Erre majd visszatérünk - döntöm el. - Tizedik?
- Tizedik körzet. A mentorokat fel sem olvasom. Kuka. Naima Forbes, és Calix Ambrose?
- Calix-ban van valami - állapítom meg - valamint neki is rengeteg támogatója lesz. Jóképű fiú. SAjnos nem derítettem ki róla semmi közelebbit, úgyhogy tartsuk rajta a szemünket, szerintem ő velünk tarthatna.
- Rendben- így Octavia - Én Naimát is figyelni fogom.
Naima semmivel nem tette emlékezetesebbé az aratását, semmi sikongatás, ájuldozás, csak kemény, elszánt tekintete. Ellene sincs kifogásom.
- Tizenegyedik. Ruta Feelt-et visszük mindenképp.
- Igen - bólintok - és őt hamar is össze kell szednünk, mert az a lány nem fog gyilkolni. Magunk mellé kell vennünk, és nekünk gyilkolni helyette. És Fleur D'Étoile-t is visszük. Ismerem látásból, önként lépett be a mozgalomba.
Octavia szeme tágra nyílik.
- Ez a törékeny kislány? - mutat az ajtón át a folyosóra. Én bólintok.
- Na de akkor ezt végig is vettük. - még egyszer végignézem a papírt.

Első:
- Sunshine Saroyan (?)
- Jarell Loy
- Kitana Mortal
- Dylan Feel

Második:
- Charlotte Bradford
- Darren Winslow
- Megan Bass
- Ryan Andrew

Harmadik:
- Niessa Howells
- Tanner Curtis Franzen (?)
- Allison Jade Woodrow
- Matthew Roger Gottlieb. (?)

Negyedik:
- Nina Pipend
- George Brandon
- Alycia Lovaguards
- Boyd Brightmore.

Ötödik:
- ?
- ?
- Gwendolyn Castle
- Damien (...)

Hatodik:
- Bull testvérek
- Awena Chaplin
- Rory Sky

Hetedik:
- Frank Baldhim
- Tiffany Cruel
- Bonnie Hayes
- Carlo Folder

Nyolcadik:
- Octavia Flavia
- Thomas Malloy
- Masha Malloy
- Gavros Trifer (?)

Kilencedik:
- ?
- ?
- Nerafaye Pleasure
- ?

Tizedik:
- Mentor 1
- Mentor 2
- Naima Forbes (?)
- Calix Ambrose

Tizenegyedik:
- Ruta Feelt
- Mentor 2
- Fleur D' Étoile
- Kiválasztott 2.
begyűröm a papírt a legbelső zsebembe, Octavia pedig a keblébe rejti. - Menjünk, keressük meg azokat, akiket nem láttunk a felvételen.
- Én megkeresem - így Octavia - Te keresd meg Gavrost, és nézd meg hogy van.
- Ez női meló - biggyesztem a számat.
- Nem, nem az. Most egy férfi támogatására van szüksége, egy felnött férfiére. Ennek a kiskölyöknek az apja a mindene.
A szememet forgatom.
- Nem bánom. De lógsz nekem eggyel - intek száraz humorral, és kilépek a folyosóra.

Én ezt nem bírom. Egy sarokban ülve, kényszermosoly mögött beleborzongok abba, ha belegondolok, mi vár rám. Ráadásul Boyddal... Mi lesz, ha ő meghal? Remélem, én hamarabb halok meg, mint ő. Nem lennék képes végigcsinálni, ha előttem hunyná le utoljára a szemét.
Eddig mindig külön vagonokat kaptak a körzetek. Most egybe van mindenki. Hurrá! De örülök. Zsong a fejem ettől az állandó duruzsolástól. És mintha ők boldogok lennének... Én ezt az egészet nem bírom.
Amikor Boyd rámnéz, rámosolygok, de látom rajta, hogy nem hiszi el a mosolyt, tudja hogy 'nem örülök' a kiválasztásnak.
NEM! KI FOGOK ÁLLNI MAGAMÉRT, ANYÁÉRT, A CSALÁDOMÉRT!! MEG FOGOM CSINÁLNI. HA KELL 'MOSOLYOGNI' FOGOK VÉGIG, DE AKKORIS KITARTOK AZ UTOLSÓ PERCIG, AMEDDIG CSAK BÍROM!

Boyd jön felém. Én felnézek rá, majd megfogja a kezem. Felsegít, és húz maga után. Nem tudom, hova megyünk. Azt sem tudom, mi hol/merre van.
-Hova megyünk? -kérdezem zaklatottan.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj. -Ezzel aztán nem nyugtatott meg. Boyd mindig mindenbe belemegy, mindent kipróbál....ami nem biztos, hogy jó dolog.
Egy szobába megyünk. Világosszürke falak. Nincs bútor, semmi. Minden üres. Kicsit az árvaházra emlékeztet. De beköltöznék ide- a régi időket újra átélném. Akkor sem voltam ugyan boldog, de még mindig jobb volt a helyzet, mint most.. de mivel a Kapitóliumiak világosan elmondták: NEM lehet beköltözni sajnos az üres szobákba.

-Mi a baj? -kérdezi, miközben könnybe lábad a szemem, miután rámnéz azokkal a szép barna szemeivel.
-Most komolyan kérdezed, hogy mi a baj? A Kiválasztottak vonatán kérdezed ezt? -felzaklatott ezzel, hogy érti, hogy "Mi a baj?" hát nem egyértelmű??
-Ne haragudj,- majd a számra rakja a kezét, mert meg akartam szólalni, de akkor hirtelen belekezdtem valamibe, de már mire kijött volna egy hang a számon, elfelejtettem- nagyjából gondolom mi a baj, csak kíváncsi vagyok a gondolataidra.
-Igazad van, ne haragudj, leharaptam a fejed. -Majd látom a fején, hogy megbocsátott, ezért belekezdek monológomba. -Kikészít ez az egész. Pedig próbáltam magam felkészíteni, ha kiválasztanak. De nem sikerült. És anyám levele...
-Milyen levél?
-Mikor kiválasztották, írt nekem egy levelet, arra az esetre, "ha meghal". Sajnos így is lett, és ezt a levelet megkaptam. Olvasd el. -majd előhúzom a könnytől félig elázott levelet, és odanyújtom a kezébe. Visszaadja, és várja, hogy mit mondok.- Ez is közrejátszik most a kiborulásomba. Meg az, hogy....-nem merem kimondani.
-Hogy?
-Hogy....mi....ketten....itt vagyunk. Ketten a körzetünkből Kiválasztottak lettünk. Pont mi ketten.
-És ez miért baj? Legalább ismerjük egymást.
-Tudom, de....ez nekem akkor is kínos.
-Nekem csak akkor lesz kínos, hogyha miután mondtam neked valamit, az után nem úgy reagálsz ahogy várom.
-Ezt most nem értem.

Majd közel hajol hozzám, és megcsókol...


-És hol marad a "mondok neked valamit"? -kérdezem sokkal jobb kedvűen, kicsit megkönnyebbülök, mert végülis nekem Boyd volt eddig az igazi. Akiben megbíztam, aki megvédett, aki óvott, féltett mindentől, aki SZERETETT. Lehet, hogy még nincs minden veszve...
Majd rámosolygok, és megöleljük egymást.