Megan & Gwen ~ In the Capitol Railwaystation ~

Oké, éppen most futunk be a Kapitóliumba és a szénám nem áll valami fényesen. A vonaton mind össze egy kiválasztottal találkoztam, akit szimpatikusnak találtam, ja meg persze a többi ötödik körzetessel, akikből már kezd nagyon elegem lenni mivel mind… szóval mindenki paraszt.
A kiválasztott társam, aki jelentkezett az öcsém helyett, nos eleinte ezt hittem, hogy változott valamit, de amikor hozzászóltam közölte, hogy ő csak azért jelentkezett, mert anno megtette azt a fogadalmat. Persze így nem sokat nőtt a szememben, de legalább bebizonyította, hogy nem olya gyáva, mint amire számítottam. Persze nem sok mindenhez ért, de nem baj.
Aztán ott van a férfi mentor Roland, ő Isten tudja melyik viadalon nyert, de lassan olyan, mind valami őskövület, de olyan nagyra van magával, és a viadalával. Hát igazából nem tudom, hogy láttam-e azt, de azt tudom, hogy átkozom a percet, amikor ő lett a győztes.
Aztán a drága női mentorom Virginia, ő viszonylag fiatal a maga huszon X évével, mivel ő azon kevesek közé tartozik, akik 12évesen nyertek viadalt, de őt se bírom, mert ő meg beképzelt, de hogy mire, na azt nem értem. Oké 12 évesen kinyírta a versenyzők legalább felét, de akkor is, kegyetlen, félünk tőle és ennyi, ettől még nem kell hisztis pi**a ként viselkedni.
A külsős mentorommal még nem találkoztam, de szerény személyem véleménye szerint ö is egy paraszt, ezt persze nem alaptalanul állítom, mivel a többiek állítása szerint eddig mindenkivel beszélt, csak velem nem. Komolyan el sem tudom képzelni, hogy mi az Isten baja van velem, komolyan a Kapitóliumba el fogom kapni és… nem tudom mi lesz, de nem leszek vele túl kedves az biztos. Egyébként nem hiszem el. Szerintem az össze kiválasztott közül én jártam a legrosszabbul. De várjatok a legjobb rész kimaradt, mivel amikor visszatértem az ötödik körzet vagonjába a másik három „társam” összebújva beszélgetett. Szép dolog vagy sem, nem érdekel kihallgattam őket, vagyis amennyit értettem belőle. De három szót biztosan értettem a nevemet, a szövetség, és a megöljük szavakat. Nem vagyok hülye, így könnyen össze tudtam tenni a képet. Persze nem reagáltam rá, elvégre ennél jobbnak tartom magam, mert ez még a viadalig fog változni, még pontokat se kaptunk és azt se láttak, hogy ki mire képes.
- Mi a fene? - kérdezem hirtelen, amikor a vonat egy nagyot fékez, majd megáll. Majdnem hasra esem az egyetlen szerencsém, hogy az egyik ülésben meg tudok támaszkodni.
- Meg érkeztünk Castle - megy el mellettem Damien azzal a szokásos elítélő és cinikus mosolyával, ami miatt legszívesebben felpofoznám itt helyben, de sajnos ez tilos.
Inkább nem is válaszolok, csak megvárom, amíg kimegy az ajtón. Én szándékosan utolsónak maradok, majd mielőtt kilépek a peronra, veszek egy mély levegőt.
Kint olyan látvány tárul elém, amitől felfordul a gyomrom. Sok kicicomázott embernek nem kinéző ember éljenez minket, pedig… á hagyjuk. Minden erőmet össze kell szednem hogy ne nézzek rájuk megvetően. Szívem szerint rájuk ordítanék, a képmutatások, a jólétük és az igazságtalanságuk miatt.
Mire végre összeszedem magam és valami álmosoly félét sikerül magamra erőltetnem előre nézek, de már csak ketten állunk magán a peronon egy barna hajú lány meg én. Nem is gondolkodom a dolgon, hanem egyből oda megyek hozzá.
- Szánalmasak, ahogy itt éljeneznek meg tapsolnak, nem? - kérdezem tőle halkan, úgy, hogy csak ő hallja. Jó kezdés, de nem tudok, már most éppen ez van a fejemben és kész. Azért remélem, hogy nem az egyik hivatásos körzet kiválasztottját fogtam ki, aki isteníti Ezeket.
- Egyébként Gwendolyn vagyok az ötödik körzetből - mutatkozom be teljesen átlagosan, bár a hangom barátságosnak is könnyen mondható, így azt hiszem a bemutatkozásnál barátságos a hangom, elvégre az előbb felsorolt érzelmeim nem a lány ellen irányulnak, hanem a Kapitólium ellen.

Márcsak pár perc,nyugi Megan nyugi nyugi.Nem kell arra gondolnod,hogy bármit teszel meghatározza a következő kitudja mennyi napodat a lényeg,hogy érezmetlen arcal menyj ki és ülj le majd újból ki és befele a szálló helyre.-és megáll.Felállok az ágyamból és kinyitom a kabinom ajtaját.Már mindenki kint van,és rám várnak.Charlot,Darren,Lenonia,Chet és Ryan.Lenonia belemarkol a kezembe.
-Édesem,édesem cöcöcö nem illik késni és nézd meg magad????Mekkora karika a szemeden!-elkezdi csipgedni az arcom,próbálok kimászni a szoritásábol de nem sokat kell küzdenem mert Lenonia gyorsan tovább áll rajtam.-Charolotom,mit csináltál te a ruháddal???Olyan rusnya mint Chet bágyú képe.
-Bágyú képem?Néztél már tükörbe?-Chet arréb vonul és Ms.tökély kisasszonyal mennek előre.Nekem Ryan melé kell álnom,mert ugye ő a igazi "társam".
-Láttad mennyien állnak ott?-mutat az ablak felé,de nem nézek rá inkább a fiút nézem.Televan izgatotágal.
-Nem,de nem is érdekel ne haragudj.-nem akkarom elrontani akedvéd,de hé?Miért is néznék oda?Gondolom csupa sznob,elkelőség,Persze nekik ez az életük,de akkor is.
-Nemsokára muzsláy lesz oda nézned,vagy csukot szemmel fogsz kimenni?--kérdezi,közben széles vigyor ül az arcán.
-Ez is egy megoldás nem?De annyira nem jó,mert neki fogok menni egy oszlopnak.-nem szeretném megbántani,ezért nem fogom emliteni neki,hogy ők azok a rusnya emberek akik vagy megölik vagy nem és akik miatt ilyen a körzetek sorsa.
-Nem fogsz!Biztos vagyok benne.-mondja határozottan.
-Mégis miért nem?
-Nem,mert fognám a kezed hogy nehogy neki menj.-jézusom,ezt nem mondhata komolyan.Na de nem vesszük fel.Előre nézek és szó nélkül megyek tovább,miközben kifelé megyünk néha néha rá pillantok,de semmi több majd mikor ki érünk hirtelen megtorpanok.
-Azt hiszem én még maradok kicsit.-hazdok-megfogodt a látvány,majd valahogy utánatok megyek.

-Ha eltévedsz,az én hibám lesz szóval: NE TEDD!-Lenonia mégegyszer vissza néz rám aztán előkelően tovább áll.Azt hinném,hogy egyedül vagyok,de nem.Egy sötétbarna már már fekete hajú leányzó áll melém.Halkan motyog valamit mire én rögtön válaszolok.
-Nem is sejted,mennyire élvezik!-lehet,hogy Chet megölne ha látná "ellenségel" beszélek,de nem izgat.
-Szia én meg Meg,vagyis Megan.Kettes körzet.-elég rossz kimondani a kettes szót.Mivel én hivatsos lennék vagy mi,és a vonaton már kaptam egy két csúnya szempárt ezért.
-Elkéne indununk nem?Nem szeretném ha ahülye Békeörök rncigálnának el.-mosoylgok,bár nem tudom miért.MEgmoccani sem tudok,igaz ketten állunk de még mindig több százas,vagy ezres tömeg ufú ll előttünk.
-Nézd azt ott,nem olyan mint Snow elnők?Csak egy bugyi van a fején?-Jó,nem birom ki,hogy ne mondajm ki.Komoylan mondom.Ősz,idős,ráncos és egy narancs bugyugo log a fején.Hogy lehetne ezt szó nélkül hagyni.-Jaj,de bunkó vagyok sajnálom.Hogy vagy? Hogy birod idáig a helyzetet?

A lány, akit az imént megszólítottam reagál a hozzá intézett mondatomra, vagyis kérdésemre és még be is mutatkozik. Őszintén meglep, hogy a második körzetből való, elvégre nem úgy néz ki, mint aki a Kapitólium egyik talpnyalója, sőt a szavaiból pont úgy veszem ki, hogy ő se szereti jobban őket, mint én.
- Nem hiszem, hogy a békeőrök le fognak ráncigálni minket, főleg azért nem, mert a kamrák minket vesznek, már most. Pedig még csak most érkeztünk, így nem fognak nyilvános botrányt rendezni, legrosszabb esetben ide küldnek valakit, aki illedelmesen felszólít, hogy menjünk tovább - mosolygok ravaszul a lányra, mert elhatároztam, hogy az életem hátralévő részében a Kapitóliumból fogok hülyét csinálni, és ezt most fogom kezdeni.
- Ki? - kapom abba az irányba a fejem, amibe Megan mutat, és valóban. Ott van egy ember, aki kiköpött Snow, csak az a narancs izé van a fején, de komolyan. Ekkor valami olyasmi fordul meg a fejemben, amire el kezdek kuncogni, nos igen, ez van, amikor beindul a fantázia. Főleg, amikor a kapitóliumi lakosok kicikizéséről van szó, na abban én nagyon otthon vagyok.
- Ki tudja? Lehet, hogy az az elnök, csak inkognitóban van, mert nem akarja felfedni magát a világ előtt - mondom neki, bár lehet, hogy most bunkónak fog tartani, de sebaj, ami a szívemen az a számon. Nem fogok csak azért jó pofizni, hogy ezek az emberek bekajáljanak, én ennél jobbnak tartom magam, nem fogok neki behódolni, még akkor sem, ha egy nyomorult támogatóm se lesz, az egész viadal során.
- Nem, nem vagy bunkó - mondom neki mosolyogva, miközben megrázom a fejemet. - Hát, mondjuk úgy, hogy el vagyok, bár lassan 5 éve nem ettem ennyi kaját, mióta a családom tönkre ment, de van ez így - vonom meg a vállam, bár ahogy sejtem ezt nem a legjobb embernek mondom, ugyanis a második körzetben nem hiszem, hogy bárkinek is gondja lehet az élelemre, de mindegy. - Azon felül egész jól bírom, bár a „társaim” már most azt tervezik, hogy miként végezzenek velem az arénában. A külsős mentorom pedig… fogalmazzunk úgy, hogy eddig még nem váltottam vele egyetlen egy szót se, annyit se hogy hello, szia vagy valami. Persze a többiekkel állítólag már beszélt. A ceremónia mesteremet, pedig nem láttam a tegnapi aratás óta - mondok el neki mindent, bár nem tudom, hogy tényleg érdekli-e vagy csak illedelmes akart lenni. Aztán végig gondolom a helyzetet, és rájövök, hogy ő második körzetes és kihúzták, nem pedig önként jelentkezett. Érdekes módon tavaly is így volt, előtte meg már nem emlékszem, de ez nekem akkor is furcsa, mivel ezekben a körzetekben a gyerekek többnyire önként jelentkeznek, sőt néha még nálunk is előfordul az ilyen, mint például most.
- Na és te hogy bírod? Remélem, neked nagyobb szerencséd van a társaiddal, mint nekem - mondom és tényleg őszintén ezt kívánom, mert talán az a legrosszabb, ha belekerülsz ebbe és senki sincs melletted.

- Hát,nem tudom hogy nagyobb-e a szerencsém,de azért ennél jobb.Nekem a mentorom,foglalkozink velünk rendesen kicsit jobban is mint kell.Csak az a bajom,hogy én ugye hivatásos vagyok és...-nem fejezem be ,nem tűnik roszs lányak,de nem tudom hogy megbizhatok-e benne.Steven régebben azt mondta hogy ne bizunk senkiben,de mivan ha ismerősünk van a "játékbann",de nem érdekel.Nem ő akart ide jönni szóval befejezem a mondatom.
-Szóval mivel " hivatásos" vagyok eredetileg ezért,ezt már egy előnynek hiszik csak az egy gond,hogy én ezt nem kéretem.-nem tudom miért mondom el neki,de valakinek el kell.
-Na és te? Gondolom neked is van már terved,hogy mit fogsz bent csinálni.nem kérdezem meg miaz mert az kicsit lenne szabály ellenes és nem is érdekel,de ezt ne ugy ved hogy lekakilom csak hogy néhány dologban jobb tudatlanak lenni,nem igaz?Csak azt nem értem,hogy csinálják? Mármint,atz vettem észre mindekinek van ebbena "játékban" mindmum 2 ismerőse.Szinte lehetetlen,bárcsak itt lenne a bátyám nmámrint ugy velem és segitene.-Hiányzik.Basszus jobban mint hittem,és kitudja hogy van,csak a megérzéseimben reménykedhetek hogy jól van és annyira nem szenved-ami tudjuk hogy nem igaz mert Miss Akeria néni biztos ki tesz magáért vagy ha nem ő akkor Snow elnők-de,vajon ő mit csinálna???Gondolom,senkihez nem szólva edzene és koncetrálna.Én nekem is sikerülhetne,csak hogy nem tudok mindent és midnekit NEM FIGYELEMBE venni.Ott van,Samuel is...... ha nem Stevenre és anyámra gondolok illetve hogy életben maradjak rá gondolok.Ő biztos jól van,csak hogy ugy van jl hogy baromi távol van.
- Lassan indulnunk kéne szerintem.

Ahogy Megan beszél, látom rajta, hogy kicsit nagyon zavarja, hogy ő hivatásos körzetből jött. Igazából én nem tudom, hogy a helyében mit tennék, mert ez én körzetem már nem hivatásos körzet, Azt csak azért mondom így, mert a negyedik még az. Viszont azt mindig is érdekesnek tartottam, hogy a harmadik nem az, mármint hivatásos körzet, de ez most nem lényeg. Aztán a lány olyat kérdez, amitől egy kisebb mosolyra húzódik a szám. Persze utána meg magyarázza, de én nem is sejtettem mögötte rossz szándékot. Ahhoz Megan túl kedvesnek tűnik.
Amikor pedig a bátyjára terelődik a szó megértem, hogy mit akar mondani. Időközben eszembe jutott, hogy a kezdetektől honnan volt ilyen ismerős a neve, mivel a TV-ben is volt szó Steven Bassról. Persze ezt nem említem meg neki, mert tudom, hogy milyen az, amikor úgy fest, hogy az ember soha többé nem látja a testvérét.
- Az arénában? - kezdem el a választ a felettébb hosszúra sikerült mondatra. - Ezen még nem gondolkodtam, de szerintem az lesz az első számú célom, hogy túléljem az első napot, aztán majd meglátjuk mi lesz. A legtöbb győztes azt állítja, hogy a többi, mármint a szövetségek, meg a taktika és hasonlók azok adják magukat, szóval én nekik hiszek. Ja és majd megpróbálok, szerezi egy… - itt elakadok, mert akár mennyire is kedvesnek tűnik ez a lány, nem köphetem el neki, hogy egész jól vadászom, meg minden. - Szóval megpróbálok majd szerezni egy olyan fegyvert, ami nekem kell. És hidd el, értem mire gondolsz, nekem is hiányzik a nővérem, aki tavaly halt meg a viadalon - mondom neki egy szomorú ferde mosoly kíséretében, mert én tényleg megértem a fájdalmát nem csak azt mondom, hogy értem.
- Talán igazad van - sandítok előre, ahol már szinte mindenki beszállt a neki kijelölt kocsikba. Bár az mindenképpen feltűnő, hogy két kiválasztott itt áll és édesdeden beszélget. Őszintén remélem, hogy észrevettek minket, mert így legalább ha nem nagyon, de egy kicsit legalább sikerült bemutatnunk a Kapitóliumiak, bár alig várom már az interjúmat, a közönség biztosan lefordul majd a székről…
- Szia - köszönök el Megantól. - Köszönöm, hogy beszélgettél velem, igazán jól esett - mondom neki mosolyogva. - Remélem még találkozunk az arénán kívül - intek neki, majd előre szaladok, nehogy megkövezzen a körzetem, hogy elkéstem.
Igazából sajnálom, hogy ilyen körülmények között találkozom Megannal, mert talán ha nem a viadal előtt futunk össze jó barátok lehettünk volna. Bár azt azért remélem, hogy nem ketten maradunk a végére, mert akkor nem tudnám megölni, az biztos, Bár itt felmerül a kérdés, hogy én képes vagyok-e ölni?...

// köszönöm a játékot <3 nagyon élveztem ^^ és hidd el a kiképző központban még elkaplak egyszer egy játékra, de ez most a részemről lezárva