Folyosó

Lucy kérdése csattan, de azért jót derülök rajta. Még a büdös életben senki nem kérdezte meg ezt tőlem. Minek. Kit érdekel az ilyesmi? Mióta már arról sem rendelkezhetsz szabadon, hogy megházasodsz-e vagy sem, az ilyesmiről jobb nem beszélni. Mindig csak azt tudatosítja bennünk,hogy már ezt is cseszhetjük.
- A kérdés nagyon jó. Egyedi - pöccintem le a hamut. - És jó nagy hülyeség is . - Jó tudom, most jön az, hogy "Na de Dom, ne a gyerek előtt". De szerencsére azért van két fülem, hogy az egyiken kimenjen, ami a másikon be. - Komolyan, Lucy. Úgy viselkedsz, mint aki egy másik bolygón él. Ne mondd már, hogy nem ismered a törvényeket. - Mondjuk honnan is tudhatná. Ő elég hamar túl esett ezen a férj meg gyerek dolgon - Azért vettem feleségül, mert a gyönyörű Panemünknek kell az utánpótlás, ezért nem igazán kultiválják, hogy ne szaporodjunk vagy sokasodjunk. Persze merjél csak házasságon kívül gyereket csinálni! Levágják a... - ja de hopp itt tényleg tartózkodik egy kiskorú is...
EGy pillanatra azért eszembe jut Marie, isten nyugosztalja, valahol a lelkem mélyén még mindig haragszom rá az utolsó lépéséért. Bár, ha belegondolok, hogy Marie gyereke, az utolsó kiskölyök házasságon kívül születik... Hát, nem biztos, hogy életbiztosítás, na.
De ettől az eszemfuttatástól eszembe jut, hogy az emlegetett "utolsó kiskölyök" szintén a vonaton utazik, és nagy valószínűséggel végig kell néznem a halálát, sőt, talán én fogom kinevelni a gyilkosát... És ettől a gondolattól nem merek a kezemre nézni, gondosan kerülöm a pillantásommal, mert tudom, ha odanéznék, újra látnám a vastag csíkban végigcsorduló vért a csuklómon, ami vörösre festi az öklömet. Nem akarom előadni LUcynak meg a gyereknek a "Dom Sarcher lecsiszolja a bőrt a kezéről a véres húsig, mert újra hallucinál" című magánszámomat, úgyhogy úgy teszek, mint akit baromira érdekel a folyosó falába vésett kapitóliumi címer. Pedig mindig is utáltam, és nagyon emlékeztet egy másik címerre, amit a letűnt korok történelme után olvasgatva láttam, valami nácik kiterjesztett szárnyú sas- logójára hasonlít, és a leírás alapján nem voltak valami kedves népség.
Mindegy, szóval nem merem az arcom elé emelni a kezemet, mert nem bízok magamban, úgyhogy gyors mozdulattal kilódítom a cigarettát az ablakon, aztán hanyag mozdulattal zsebre dugom mindkét kezem. Igen, látom, hogy Lucy figyelmét nem kerüli el, de nem tudhatja az okát, szóval nem esek kétségbe. Nem szeretném, ha tele lenne sebekkel a kezem, amikor majd a támogatókkal tárgyalok. A megvető nézésüket nem bírom cérnával, és idén nem szándékozom belehamuznia kávéjukba. Idén érdekes dolgok vannak készülőben, hogy finoman fogalmazzak. Azokban az években, amikor nem tudtam megállni, hogy ne sikáljama kezemről a nemlétező vért, sokkal nehezebb volt támogatókat szereznem. EZek a sz*rháziak csak ránéznek az ember kezére, és a reakciójukból lehet látni, hogy perkálni fognak-e vagy sem. Márpedig a sebes kéz az "munkás kéz" nekik. Fuj, munka! Na de Dom, ne beszélj csúnyán...
- Ki az a Shauna? - a gyerek mindig tudja, mikor kell megszólalni. Remek. Először az anyjától várja a választ, de Lucy vagy nem mer, vagy nem akar megszólalni. Csak néz rám.
- Ugye emlékszel arra a passzusra az előbbi párbeszédünkből, hogy nem szeretem, ha a kislányok nem tudják, mikor kell csöndbe maradni...? - kérdezem halál nyugodtan. Na ez a bajom a gyerekekkel, hogy nem lehet velük normális emberi nyelven beszélni. A gyerek összevonja a szemöldökét, jézus, tiszta anyja.

- Persze, hogy ismerem a törvényeket - sóhajtok egy nagyot. - Manapság ki nem ismeri őket? De attól még elvehettél volna olyan valakit is, akit szeretsz, elvégre hány éves voltál, amikor nyertél? 16, és ha jól tudom, csak 18 éves kortól kötelező a házasság. Vagyis volt két szép, hosszú éved. Ne mond, hogy nem találtál senki - nézek Domra jelentőségteljesen, majd már nem is erőltetem magam, amikor olyat készül mondani, ami nem a gyerek fülének való, mondjuk úgy, hogy meg szoktam és el kell viselnem az elkövetkezendő legalább egy hónapban is.
Persze nem haragszom érte Domra, mert neki ilyen a stílusa. Ez amolyan „Megszoksz vagy megszöksz” alap, és én megszoktam, és kezelem, mert már elég jól el tudok vonatkoztatni a dolgoktól. Most, ahogy Domra nézek, látom, hogy valami nagyon nem stimmel, mintha szándékosan nem akarna a kezéra nézni, nem értem, hogy miért. Ezt már tavaly is észrevettem, de nem kérdeztem meg, és egyelőre idén se nagyon fogom. Talán egyszer, de ha jól sejtem ehhez is a viadalnak van köze. Oké kb. semmit sem tudok Dom viadaláról, mert én akkor még nem is éltem, csak annyit tusok, hogy egy nagyjégveremben volt az egész, és végén Dom és a 11 körzeti srác maradtak. Nos, kb. ennyi az, amit tudok arról a viadalról. Azt meg nem nagyon értem, hogy ehhez Dom kezének mi köze, na mindegy.
- Ki az a Shauna? - kérdeti Sophie, miután összegyűjtött minden információt, és mérlegelt. Én eleinte nem akarok válaszolni, elvégre ez Dom magán ügye, de tőle egy olyan választ kap, amire akár számíthattam is volna, elvégre róla van szó.
- Tehát Shauna, Dom bácsi volt felesége.
- Értem - bólint. - Szóval a Morgós bácsinak volt felesége, de akkor ő hol van, talán ő is meghalt? - kérdezi nagy kerek szemekkel.
- Nem, ők csak elválltak, mert nem szerették egymást - válaszolom, miközben igyekszem nem nézni Domra, hogy éppen egy 4 évesnek mesélem el a magán életét.
- Akkor mindek házasodtak össze? - értetlenkedik, pont úgy, ahogy én tettem az előbb.
- Ezt majd egyszer elmondom neked, egyelőre nem értenéd meg - sóhajtok, mert nem akarok belemenni a törvények megbeszélésébe egy négy évessel.
- De azt hiszem most ideje mennünk - nézek ki az ablakon, ahol már távolról látszódnak a Kapitólium fényei. Ez azt jelenti, hogy pár óra múlva kezdetét veszi ez az egész cécó, a viadallal kapcsolatban. Tehát már nem sok időm van arra, hogy ki aludjam magam, meg persze arra, hogy lélekben felkészüljek a visszatérésre. Amikor mentornak jelentkeztem, tudom, hogy nehéz lesz, de most, hogy itt állok előtte, már egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy én normálisan viselkedjek ezekkel az emberekkel, de valahogy megoldom, mert minden győztes megoldja.
- Szia Dom - fordulok még hátra - Jó éjszakát, már amennyi még van belőle, ja és ha találkozol valakivel, tedd meg nekem azt a szívességet, hogy nem viszed a sírba. Köszi - mondom neki, majd meg sem várva a válaszát visszamegyek a Sophieval közös szobánkba, mert nincs az az Isten, hogy én külön lakjak a lányomtól…

// Lucy részéről a játék lezárva ^^ és köszönöm nagyon élveztem