The hunger games
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


A 100 éhezők viadal!
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Folyosó

Go down 
3 posters
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Kitana Mortal
Admin
Admin
Kitana Mortal


Hozzászólások száma : 134
Age : 24
Join date : 2012. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Panem; Első Körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Folyosó    Folyosó             EmptyCsüt. Ápr. 26, 2012 7:09 am

A szobák közötti folyosók, a vonat folyosói.
Vissza az elejére Go down
http://vampir-akademia.hungarianforum.com/
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptySzomb. Május 05, 2012 2:36 pm

Ez az egész Nagy Mészárlás nem érdekelt túlzottan. Meg kell lennie, aminek meg kell lennie, az ember csak annyit tehet, hogy ölbetett kézzel vár.
Persze, a volt mentoráltam, Thomas Malloy, nem így gondolta. Kétszer is elkaptam a csipogója jelzését, ahogy szervezkedik, az enyém fogja az övét. Tudtam, hogy készül valamire, de egyelőre nem ajánlottam fel, hogy részt veszek benne. Mindenki úgy gondolja, hogy a nagy Thomas Malloy nem szokott tévedni. Tévedni nem is, de hibázni... Nos, az nem egyszer előfordul. PErsze nem venném el az elnyomott emberek hitét, ők hisznek Thomasban, de mégiscsak én tettem naggyá.
Most eszembe jutott, amikor kiválasztották 'Senior'-ként. Forrófejű, makacs, lázongó kölyök volt, komoly munkám volt abban, hogy hidegvérre szoktassam. Szerintem az Arénában a Tűz nem megy semmire, Jégre van szükség, hidegvérre. A tűz... nos, az befuccsolt 25 évvel ezelőtt is.
Kíváncsi vagyok a mentoráltaimra. Természetesen láttam őket az Aratáson. A lány tetszik nekem, mert bátor, de a sztorija nem. Persze, stretégiai szempontból jó ötlet a történet, de magánemberként gyökérségnek tartom. Hagyjuk már, hogy utoljára láthassam egy "barátom" a Kapitóliumban? Mi értelme újra látni? Mi értelme ezért kinyíratni magad? Természetesen tudom én, kiről van szó, Steven Bass benne volt a hírekben. Nem hülye az ember, főleg a Harmadik körzeti, egyből összerakja, miről van szó. Persze, ehhez lehet 14 évesnek kell lenni.
Ahogy a polgármester urat ismerem, nyakamat rá, hogy nem volt elragadtatva a történtektől.De nincs olyan apa, aki ne békélne meg, pláne, ha a gyereke halálos veszélyben forog. Mondjuk ezt nem tudhatom, nem vagyok apa.
A fiú kiválasztott, nos, őt is láttam már valahol, erős, talpraesett, derűs gyerek, de azért nagyon nem kéne haverkodnia majd az Arénában, az ilyenek mindig ott rontják el. Haverkodni próbálnak, aztán csodálkoznak, ha hátbaszúrják őket. Én ebből a fiúból is kinézem, hogy így fogja végezni. Az ilyenek túlságosan bíznak az emberekben. Lesz vele dolgom.
Thomast is hidegzuhanyként ért, hogy kiválasztották, pofátlan dolog, de őt tartom esélyesnek, illetve így, hogy ott a húga, így már őt sem annyira. Mindent összevetve, egy csapatnyi rettegő, de nagyon helyes kisgyereket zárnak össze idén is az Arénába, megspékelve pár középzerű mentorral.
Illetve...
Ott van még Marie lánya. Már MEGINT.
Na abba azért belesajdult a szívem. Hogy a fenébe ne, mintha Marie-t látnám kicsiben. Szegény, szerencsétlen kislány, épp, hogy kijött az egyik Viadalról, újra bedobják az Arénába... Olyan kicsi, olyan légies, tényleg, mintha az anyját látnám. És bárhogy is döntött végül az anyja, az ember nem felejti azt el, akit valaha szeretett. Még ha úgy döntött, hogy nem nekem szüli meg ezt a helyes kislányt, hanem egy másik férfinek, akkor sem felejtem el, hogy ez a lány az én lányom is lehetne, ha... Ha úgy alakulnak a dolgok.
Tudom, hogy épp ezért úgy kéne szeretnem őt, mintha tényleg az enyém lenne, de az első Viadalán még nagyon nehéz volt. EGyfolytában volt bennem valami sértett büszkeség, hogy ez a gyerek AZÉ az emberé. Azt beszélik egyébként, hogy öngyilkos lett, legalábbis én ezt a verziót hallottam, és én megvetem ezért. Ha Marie nekem szült volna gyereket, soha nem jutott volna eszembe, hogy magára hagyjam.
Mindegy, ezeket a dolgokat késő megmásítani, most már így alakult. És a kislány újra be fog menni.
...és nekem az a dolgom, hogy a kiválasztottainkat úgy kiképezzem, hogy ne akadjanak ellenfelükre az arénában. Nos, igen. A Sorsnak, úgy tűnik, van némi humorérzéke.
Meg kell próbálnom elhatárolni magam mind Thomastól, mind Marie lányától, és a saját dolgomra koncentrálnom. Az én dolgom pedig Allison... és Matthew. Meg persze Niessa és Tanner, de őket azért annyira nem kell pátyolgatni. Mit pátyolgassak egy mentoron? Ugyanannyit tud, mint én.
A többi kiválasztott nem is izgat különösebben. Miért kéne tudni a harcmodorukat, meg, hogy miben jók? ÚGy kell felkészülni, hogy bármivel szemben megálld a helyed, és, hogy ne szövetkezz senkivel sem. Minden szövetség halálra van ítélve ezen a helyen. Ellenkező esetre nem igen tudnék példát felhozni az elmúlt 100 évben.
A folyosón sétálgatok fel-alá, és Lucyt várom, a tavalyi mentoráltamat, akivel most együtt fogunk működni. Vannak még jó páran mentorok rajtunk kívül, de mi lettünk a koordinátor-mentorjai a körzetnek. A tálalásban mindenképp ő a jobb, hiszen ő nő, és családanya is ráadásul, nekik pedig a kisujjukban van az ilyesmi...
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyKedd Május 08, 2012 8:10 am

~ Elkésem, elkésem, elkésem ~ ez az egyetlen gondolat, ami dolgozik bennem, amikor végig haladok a vonat folyosóin. Igazából ez nagyobb, mint ami tavaly engem vitt a viadalra és hozott a viadalról, de mondjuk ez nem csoda, hiszen idén minimum 44-en utaznak rajta. Na meg persze ott vannak az olyanok, mint én Dom - a tavalyi mentorom -; mi csak külsősként veszünk részt a viadalon, de így is elég megterhelő lesz. Négy ember van a mi kezeink alatt, ha azt veszem, hogy ebből ketten ugyanúgy nyertek viadalt, mint mi, akkor csak a két gyerekkel kell foglalkoznunk.
Matthew és Allyson.
Igazából egyiküket sem ismerem annyira, viszont ha választanom kéne, akkor a lányt választanám, ugyanis ha jól sejtem, az ő történetével zabálni fogják a Kapitóliumi nők. A szerelmes lány, aki meghal, hogy újra láthassa a szerelmét, valami Stewn Bass-t. Igen, tudom ki ez a fiú, de nagyon nem érdekel; én se szeretem jobban a Kapitóliumiakat, de megverni Akeria fiát, nos ez nagyon durva.
Amikor befordulok a folyosóra látom, hogy Dom már vár. Nos igen, így jár az, aki éppen hogy csak felugrik a vonatra az indulás előtt. Védelmemre szóljon nem az én hibám a késé, túl hosszú ideig beszélgettem a feketepiacon. Azt meg, hogy miért mentem oda - gyerekestül - az maradjon az én titkom. Igazából egy kicsit félek a Dommal való találkozástól, ugyanis nem tudom mit fog szólni ahhoz, hogy Sophie-t is magammal hoztam a vonatra. Elvileg tilos lett volna, de kiabáltam egy kicsit, úgy kb. mindenkivel, mire nagyon kedélyesen belegyeztek, hogy elhozhatom. Mondjuk ez a kiabálás abból ált, hogy megfenyegettem őket egy-egy nyílvesszővel.
- Szia, régen láttalak - köszön rá végül Domra. Fure, hogy alig találkozunk, mivel egy helyen lakunk, de én a falu legelején, még ő a legelső elfoglalt házban, azt hiszem.
- Igen, tudom hogy késtem, de… meg volt rá a jó okom, vissza néztem az aratást - mondom el a fél igazságot, mivel részletekben tényleg végignéztem, miközben vártam, hogy a lányom végre elaludjon.
Persze, ezt nem részletezem, mert tudom, hogy az én kedves mentorom nem az az érzelgős fajta. Azt nem tudom, hogy miért, de feltett szándékom, hogy idén kiderítem magamnak.
- Te mit gondolsz róluk? Mármint a kiválasztottakról, mert részemről a győztesekkel való munka nem létezik. Valahogy nekem nem szimpatikusak; néha amikor találkozunk a győztesek falujában, olyan kellemetlenül méregetnek. Mintha haragudnának rám, persze ezt biztos, hogy bebeszélem magamnak, de akkor is - fejtem ki a véleményemet, de hogy őszinte legyek inkább most elhallgatok és megvárom, hogy ő mit mond.
Dom ugyan 20 éve nyert viadalt, de azt el kell ismernem, hogy nagyon képben van, úgy bármivel kapcsolatban. A 99. viadalon rengeteget segített nekünk, a taktikák kidolgozásával kapcsolatban és tulajdon képen ő volt az, aki megalapozta a győzelmünket, mert remek támogatókat szerzett nekünk, persze nem tudom, hogy hogyan, elvégre, akkor én az arénában öldököltem.
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyCsüt. Május 10, 2012 12:43 am

Nem is vettem észre, mikor került Lucy a hátam mögé, túlságosan elmerültem a gondolataimban. Ilyen sem szokott előfordulni.
Mikor rámköszön, megforulok, és végigmérem. Egész jól összeszedte magát, bár amit tavaly csináltak vele, az - elnézést, de nincs rá jobb szavam - csúnya kib***ás. CSodáltam, hogy ilyen hamar össze tudta szedni magát belőle, bár nem tudtam neki túl sok érzelmi támaszt nyújtani, miután kijött az Arénából. Én a férjére koncentráltam jobban, bár ez nem igazán látszott meg, lévén végig együtt voltak, de úgy voltam vele, hogy egy terhes csajt biztos előbb próbálnak kinyírni, mint egy erős pasast. Egy hölgy mentortársam világosított fel, hogy Lucyval van könnyebb dolgom, tekintve, hogy terhes, pontosan azért! A támogatók már most leveleket írkálnak Snow elnöknek, hogy barbárság amit a kismamával művelnek. Mindegy. Ez nem mentette meg Lucy házasságát. Az életét viszont igen.
- Késtél. - közlöm vele köszönésként, és egy szavát sem hiszem abból, hogy azért, mert az Aratást nézte végig. Ugyan már. Mindegy, a magyarázatot majd úgyis megkapom később. AZtán belecsap a lecsóba, és a kiválasztottakról kérdet.
Lassan, megfontoltan bólintok.
- A mentortársainkról én sem tudok mit mondani. Niessa magának való, és csapatjátékra abszolút alkalmatlan. Sose hallgatott rám. Most majd jól megdöglik, hahaha! - elhallgatok, Lucy nem díjazza a humorosnak szánt hozzászólásomat. - Na, Tannernek viszont van sütnivalója, de ő azon kevesek egyike, akiknek nem szívesen osztogatnék tanácsokat. Tanner baromi okos és tapasztalt. Max cuccokat küldenék neki, ha segítséget kér.
Na igen, a mentor-kiválasztottak. Ennél pocsékabbat nem nagyon tudtak kitalálni, de hát ellőtték megint, mint 25 éve. Úgy látszik, ötvözik a két baromságot, a kétszer annyi gyereket az Arénában, meg a Győzteseket az Arénába! c. fantasztikus projektjüket, amit az elmúlt két Nagy Mészárláson már ellődöztek.
Egy pillanatra megállok. A fenébe is, hogy Thomas visszamegy, az érzékenyen érint. Őt nagyon kedveltem. Elvégre is az apja nagyon jó barátom volt. Eddig Lucy is tudja. A tizenegyedikes kislányt viszont nem tudja, de nem is gondolom, hogy fel kéne világosítanom.
Na, visza a mentoráltaimhoz. Aztán ott van a két gyerek is. Kicsit elgondolkodom, aztán kifejtem Lucynak is a véleményem, amit az előbb már átgondoltam.
- Hát, a lány tetszik nekem. Bátornak tűnik, de viszont az ötlete szerintem gyökérség, és ezt mint magánember mondom, mert tudom, a barom kapitóliumiak megzabálják a sztoriját. És talán a kissrác is megúszza a kivégzést. Őszintén megmondom,kinyílik a bicska a zsebemben, hogy ha kapitóliumi népségek körzetbelieket gyilkolásznak. A fiú meg... Nos, látásból ismerem őt is, és nem esélytelen a gyerek, főleg, hogy már az unokabátyja is részt vett egy viadalon - csúnyán lecsapták a fejét - de amúgy nagyon talpraesett, tökös kis gyerek. Őt is szeretni fogják, csak az isten szerelmére, azt az állandó vigyorgást szedjük le valahogy a fejéről! Olyan, mint egy móka miki. - hirtelen megállok. Ez nem is olyan rossz imidzs. A kissrác, aki viccet csinál az egészből. Mondjuk, ezért lehet még agyon is lőnek, de a fenébe is, megéri! Hirtelen nem is látom olyan pocsékul a helyzetet. - Ez lesz az - közlöm Lucyval - megvan az imidzs.
Lucy értetlenül néz rám, de nem hülyegyerek, sőt, elég jól vág az esze, pár másodperc gondolkodási idő után rá is jön.
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyPént. Május 11, 2012 5:00 am

Soha nem kérdeztem Dom-ot, hogy mi érzett a viadala után. Igazából a viadal előtt féltem, a viadal után pedig már nem érdekelt, megvoltak a saját gondjaim. Hogy őszinte legyek, mindig is sejtettem, hogy Dom inkább a férjemet részesítette előnyben, és sokkal jobban hitt benne. Igazából sejtetten, de nem hibáztattam érte, mivel a versenytársak közül se nézett senki komolyabb ellenfélnek, az elején. Igazából nem érdekelt a véleményük, mivel a közös edzések úgy teltek, hogy én ültem a többiek meg gyakoroltak. Ez alatt az ültem alatt azt értem, hogy megfigyeltem, hogy ki mihez ért. Igazából töbre jöttem rá, mint vártam, viszont az ülésnek, és a semmit tevésnek köszönhetően mindenki az hitte, hogy hót béna vagyok, és az első körben ki fogok esni. Hát tévedtek, persze a 12 pontomat, se vették komolyan, amin mindenki meglepődött, szerintem még Dom is, de ez már a múlt zenéje.
Dom persze nem veszi be az aratás napi sztorimat, de annyi baj legyen, sejthettem volna, hogy nem tudom becsapni. Némán hallgatom Dom szavait, nem szólok közbe, inkább nekidőlök a falnak, és kinézek az ablakon. Dom minden egyes szavát végiggondolom, és jó alaposan végig gondolom a hallottakat. Már éppen válaszra nyitnám, amikor valaki hátulról meghúzkodja a ruhám szélét. Ijedten fordulok hátra, majd amikor meglátom a tettest éppen, hogy csak nem esik le az állam, ugyanis Sophie áll közvetlen mögöttem. Persze, mint családanya nem engedhetem meg magamnak, a lazítás luxusát, bár azt épp ésszel nem tudom felfogni, hogy a lányom, miként jutott el ide.
- Neked aludnod kéne, a szobában - mondom neki kicsit szigorúan, miközben felveszem, mert mezítláb áll a hideg padlón.
- Csak amikor legutóbb vonattal mentetek a Kapitóliumba, akkor is, csak te jöttél vissza - mondja halkan, miközben a vállamra hajtja a szőke fejét. Én erre nem mondok semmit, mivel nem is nagyon tudok volna lereagálni, csak megrázom a fejem (ekkor már érzem, hogy Sophie vissza is aludt a vállamon), és megint Dom-ra nézek.
- Szóval, visszatérve az elősző témánkra, úgy gondolom, hogy részben igazad van; Ally nagy butaságot csinált azzal, hogy jelentkezett, de nézd, ennek kéz pozitív oldala is van. Az első; van egy jó sztorink, amit, ahogyan említetted zabálni fognak a kapitóliumiak, a második; ebből kiderül, hogy bátor, és egy kicsit önfejű is, de azt lehet kezelni. A fiúról nem tudok nyilatkozni, mivel még soha életemben nem láttam, de a vigyorról egyet értek, ha így megjelenik bárhól, azt fogják hinni, hogy a népen nevet. Amit, persze maximálisan megértenék- fejtem ki én is a véleményem, a kiválasztottakról, de Dom végül felhasználja a gyerek, aki hülyét csinál a kapitóliumból témát, hát legyen, ahogy akarja ő a profi. Egy rövid pillanatig megint elgondolkodom, de pár pillanatnyi hallgatás után folytatom, mert még nem fejeztem be.
- Viszont ne várja tőlük azt a kitartást, és mindenképpen élni akarást, amit mi mutattunk tavaly. Nem azt mondom, hogy nem akarnak nyerni, de nekik nincs akkora motivációs céljuk, mint nekünk volt. Persze, ha adunk nekik valami motivációt, akkor az is lehet, hogy Ally gyilkolja végig a kiválasztottakat - mondom, majd eszembe jut, az első beszélgetésem Dom-al, ami abból állt, hogy a vonatút másnapján reggeli előtt elé álltam, és holt nyugodtan megmondtam neki, amint egész este gondolkodtam.
De jobban mondva egy konkrét beszédet adtam elő arról, hogy rohadtul nem érdekel, ha elpatkolok, de akkor a férjemnek haza kell mennie. Mindegy is, a beszéd lényege röviden az volt, hogy idén - illetve már tavaly - mindenképpen a mi körzetünknek kell nyernie. Igazából ezután nem vártam meg a reakciókat, visszamentem a szobámba, mert nem volt semmi étvágyam. Érdekes, hogy ha tavaly lennénk, akkor sok mindent másképpen csinálnék, viszont ez az egyetlen dolog, amit semmiképpen nem változtatnék meg. Ennél a beszédnél, még az a Lucy voltam, aki hosszú éveken keresztül kiállt magáért, aki nem hódolt be senkinek, és akit nem érdekelt mások véleménye. Ez voltam én. (Persze mind ezt, az illem keretein belül). Az arénában, talán ott sem csinálnám másképpen a dolgokat, megölném azokat, akiket megöltem annak idején. Ugyan szinte minden éjszaka az arcukkal álmodok, de akkor egy szemrebbenés nélkül öltem meg őket. Nem gondolkoztam azelőtt a pillanat előtt, amikor elengedtem a nyilat, és ami azt illeti, ma sem tenném másképpen. Ennek az oka, pedig nem más, mint a kezeim között alvó szőke kislány.
- Tehát kinél milyen vonalon induljunk el, egyáltalán mihez értenek? - vonom fel a szemöldököm, mert szégyen-gyalázat, de nekem semmit se sikerült kiderítenem róluk.
- És a többiek? Én már átnéztem a listát, és nem lehet akkora baj. A mentorok között vannak érdekesek, mint ugye Thomas Malloy - őt azért említem, mert anno a körzetünk tagja volt, de történt egy s más, így most a nyolcadik körzetet boldogítja - és, azt hiszem a húga se lesz piskóta. Aztán ott van az első körzet két 12 évese. Nem tudom értenek-e valamihez, de a támogatóknak biztosan meg akad rajtuk a szeme. A többieken nem láttam semmi különöset, szépek, bájosak és a nagy részük biztosan halálos is. Na meg ott van a lány a tizenegyedikből, aki 12 évesen nyert, pont előttem. Az, hogy őt visszaküldték, külön barbárság - fejtem ki a felettébb rövid véleményem, mert körülbelül ennyi lett volna. Igen, lehet hogy az aratási összefoglalót nem a lányom altatása közben kéne végig néznem.
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyPént. Május 11, 2012 8:42 am

EGyszerűen muszáj röhögnöm azon, ahogy úgy csinál, mintha semmi nem történt volna. Úgy csinált, mintha én nem vehetném észre, hogy a kisgyerek megáll az anyja mögött, ő pedig rövid dialógus után felkapja. Mégis elfojtom eme kényszeremet, és felvont szemöldökkel hallgatom végig hirtelen monológját a kiválasztottakról. Egész értelmes véleménynyilvánítás ahhoz képest, hogy egészen nyilvánvalóan az egész eddigi vonatúton a kislánnyal volt elfoglalva. Türelmesen hallgatok, aztán, mielőtt válaszolnék, az alvó kiskölyökre bökök.
- Nem hittem volna, hogy ennyire felelőtlen vagy, Lucy. - nem veszekszek, nem üvöltök, csak úgy megjegyzem félvállról, mert ha valamit tud rólam, akkor az az, hogy engem ugyan semmi nem hat meg. A hangsúlyom kb olyan volt, mintha azt mondanám:"Már megint lóg a cipőfűződ, Lucy" vagy "KÍnában az emberek ezentúl csak babot esznek, Lucy" hát mert ki a francot érdekel, hogy mit esznek Kínában? (Már ha az az ország tényleg létezik...) Mindegy.
Egy kicsit dacos az arca, egy kicsit megszeppent valahol, mégiscsak egy 19 éves lány. és gyorsan körbepillant, óvón borítva az alvó kiscsaj arcára a kezét. Nincs itt senki, nem azért mondtam. Csak egyszerűen nevetséges felelőtlenségnek tartom, hogy miután elvesztette a férjét a Kapitóliumban, most a lányát is magával hozta. Ha lenne gyerekem, tudod, mikor hoznám a Kapitólium közelébe!!! Hat lakattal zárnám rá otthon az ajtót, mielőtt én elmegyek.
A francba is, nem az én dolgom, mindenesetre nem örülök neki. Ha valami történik, az egész Harmadik issza meg a levét, a 100. Viadalon nem történhet stikli.
Aztán, mintha mi sem történt volna, reagálok az előbbi eszmefuttatására, hagyva, hogy eméssze az előző mondatomat, jól láttam, hogy elgondolkodott rajta.
- Egyelőre fogalmam sincs, mihez értenek, nem kukkolhattam az összes tizenévest, hogy mi a hobbijuk. Lehet, hogy a virágkötés, na és. Tök mindegy, mihez értenek, a lényeg, hogy a hozzáállásuk legen jó. - jegyzem meg kedélyesen, miközben leküzdöm a késztetést, hogy rágyújtsak. Lehet, hogy semmi nem hat meg, de azért egy néhgyéves mellett nem fogok rágyújtani.
...és itt érkeztünk el egy kellemetlen dologhoz, a szenvedélybetegségekhez, amikhez a Túlélők előbb vagy utóbb úgyis eljutnak. Az alkohol hülyévé tesz, a morfling pedig ocsmánnyá, és mellesleg gáz is. Jól látom az olyan mentorokat, akik támolyogva szédelegnek részegen, vagy beszívva, és hülyeségeket óbégatnak. Nos nem, ez nem az én műfajom.
... sajnos a dohány viszont fogva tart, és nem ereszt.
Persze, ha lenne valami jó okom, hogy leszokjak, biztos le tudnék, csakhogy mi oka lenne rá egy egyedülálló férfinak? Még, mikor Shauna megvolt, próbáltam leszokni, persze végül mégsem sikerült.
Ezt Lucy is nagyon jól tudja, úgyhogy remélem pontosan sejti, hogy csak az iránta érzett tiszteletből nem húzom le az ablakot, és gyújtok rá. Ez mindennél ékesebb bizonyítéka az elismerésemnek.
- A többiekről meg ismered a véleményem - szögeztem le. - Ki a fenét érdekel, hogy miben jók? Hiába jók bármiben, ha a kiválasztottaid úgy vannak kiképezve, hogy minden helyzetben megállják a helyüket. Emlékszel Paulra tavaly? Hiába tudja, hogy a csaj késsel fog hajigálni, ha nincsenek olyan jól karban tartva a reflexei, hogy bármikor el tudjon hajolni előle. - Paul baromi jó harcos volt egyébként, őszintén sajnáltam, mikor meghalt. A Kapitólium szerintem azóta se ébredt fel a sokkból,mondjuk valószínűleg maga Panem se.
Sose felejtem el. Tudtam, hogy ez a pillanat be fog következni, mégis, mikor Paul kinyírta magát, olyan dühvel öklöztem bele a páncélajtóba, hogy megreccsent a csont az öklömben. Nem azért, mert Paul halt meg, és nem Lucy, hanem mert egyszerűen csalódott voltam a végkimenetelt illetően. Hát komolyan mondom...
- Amúgy külsőre viszont alaposan szemrevételeztem őket - jelentem ki, és megkaptam már, hogy úgy szoktam méregetni a kiválasztottaimat, mint a lovakat a piacon. De mindig igazam van, úgyohgy ki vetheti rám az első követ ezért az aprócska illetlenségért? - Mindkettő díszpéldány, csakhogy az az egy bökkenő, hogy az összes kiválasztottról elmondható ez. Nem is értem, minek, most megdögleni viszik őket vagy háremhölgyekenek?
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyPént. Május 11, 2012 10:44 am

Kicsit meglep, hogy Dom felelőtlennek nevez, de először nem reagálok rá, mivel nos szerintem ő is tudja, hogy lenne hozzá pár keresetlen szavam, meg azért rosszul is esik, de mindegy, mert az én dolgom. Az én gyerekem, az én felelősségem, nem az övé. Ezt persze nem mondom ki, elvégre jól meg kell fontolnom a szavaim, mert minden gonoszságot félre téve egy olyan emberrel beszélek, akinek nincs gyerek, így nem tudja mit éltem át és élek át most is. Nehogy azt higgye, nekem könnyű volt meghozni ezt a döntést, de meghoztam és nem félek attól, hogy hibáztam.
- Dom - kezdem megfontoltan. - Neked nincs gyereked, nem tudod én mi élek át nap, mint nap. Nem tudod mit jelentett tavaly ott hagyni úgy, hogy azt hittem árván nő fel. Dom sok mindent jobban tudsz, mint én nem tagadom, de a gyereknevelés nem egy ilyen téma - mondom neki kb. olyan semleges hangon, mind amilyenen ő mondta nekem. Mint fentebb említettem nem akarom megbántani vagy ilyesmi. Azt viszont nagyra értékelem, hogy nem gyújt rá, pedig tudom, hogy elég durván rászokott a dohányzásra. Én szerencsére nem szoktam rá ilyenekre, mert ott van a két gyerekem, de ha nem lennének, akkor nem is tudom mi lenne, és ami azt illeti nem is akarom tudni.
- Igazából, most vitába kell szálljak veled, mert nem mindegy. Ha semmihez se értenek, 7-8 pontnál többet nem igen kapnak, viszont, ha tehetségesek, akkor 9-12 pontot is szerezhetnek, ami ha jól sejtem kicsit dob a dolgokon a támogatóknál. Nem? - kérdezem a mentoromtól, majd a Paul-os megjegyzésére elhallgatok egy pillanatra.
Hirtelen akaratlanul, de beugranak az események. Az esetek nagy részében lesben maradtunk, de voltak pillanatok, amikor fel kellett fedni magunkat. Kockázatos volt, de megtettük, aztán az a csaj, az megjelent és, minden esett. Túl gyors volt, de mi sem voltunk olyan rosszak, sőt. Igazából minden a helyezkedésem múlott. Ha csak fél centivel is beljebb állok, ma már nem élek. Ugyanis Paul félre ugrott én meg lőttem, ezt követően már csak pont annyi időm volt, hogy annyira félre tudjak ugrani, hogy, csak a vállamba álljon bele a kés. Őszintén mondom fájt, de az ágyú hangja kárpótolt érte, mert akkor azok az emberek ellenségek voltak, nem is gondoltam bele, hogy családjuk van pont, mint nekem.
- Engem érdekel, mert ha nem tudod miben jók az ellenfeleid, nem tudod mit tehetsz ellenük. Én tavaly a kiképzés végre pontosan tudtam, ki mihez ért, és miben lehet még jó - nem szeretek magammal példálózni, és tudom, hogy ennek meg lesz a Dom féle visszaszólása, de nem érdekel, csak azért is folytatom. - És igen, hogyne emlékeznék, annak a 10 napnak minden egyes pillanatára tökéletesen emlékszem. És emlékszem mind a hat emberre. Az arcukra, arra a pillanatra, hogy megszólal az ágyú, és arra, hogy nem éreztem semmi. Akkor abban a 10 napban nem éreztem bűntudatot, nem érdekelt kiket ölök meg. Szóval igen emlékszem - mondom becsukott szemmel, nehogy elsírjam magam, mert nem akarok Dom előtt sírni, most nem. Éppen eleget sírtam tavaly, bár szerintem a fél, hanem az egész ország sejti, hogy még nem hevertem ki a tavalyi évet. Őszintén azt sem tudom, hogy miért mondtam el, pont neki mind ezt. De ha már elkezdtem valamilyen szinten nosztalgiázni, akkor folytatom is.
- Válaszoljon nekem őszintén egy kérdésre. Tudom a választ, mindig is tudtam, már az aréna előtt, de hallanom kell az ön szájából is. Ha tavaly választania kellett volna kettőnk közül, ott a végén, kit választott volna? - teszem fel a kérdést, ami nem tartozik ide, de lassan egy éve meg akarom kérdezni.
A válasz egyértelműen nem én vagyok, ezt amolyan női megérzés, de hallanom kell a szájából a nemet, mert tudom kell. Lehet, hogy ez furcsa így egy év távlatából, de tudnom kell, hallanom kell. Ennyi. Ha kimondta folytathatjuk tovább a tervezgetést, stratégiázást, stb., de amíg nem tudom meg a választ addig nem vagyok rá képes. Azt pedig tudnia kell, hogy nem fogok megharagudni, ha nem az én nevem mondja (mert ahogy sejtem nem azt fogja), azért ennyire ismernie kell ennyire, igazából még vagy 1000 kérdés van, amit fel tennék, de ez a legfontosabb, és majd a többit is fel fogom tenni, csak nem most, nem ma.
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyPént. Május 11, 2012 1:19 pm

De egy k***ög vagy te, Dom Sarcher. Kicsit mélyre találtak a mondataim, láttam, hogy Lucy nem éppen díjazza a mondandómat, a fenébe is, tanulhatnék egy kis illemet. De hát nem vagyok olyan, mint egy nyálas képű kapitóliumi, egy magukfajta b***ottul pedigrés barom nyilván másképp fejezné ki magát.
De nekem eszem ágában sincs nem őszintének lenni.
- Nos. - veregetem meg a vállát - Tudod nagyon jól. Eleinte a férjedre koncentráltam. Valljuk be, kislány, veled elég nehéz volt mit kezdeni, majd ha lesz egy terhes kiválasztottad, meg fogod látni. - elnyomom magamban a hülye viccet, hogy játsszuk el, hogy a kis Allison terhes - Egy spontán vetéléstől is elpatkolhattál volna, és akkor se én se a férjed nem tudunk mit tenni, csak, hogy végignézzük. De minek magyarázkodnék, pontosan tudod. A végefelé... Nos, akkor át kellett csoportosítani az energiáimat rád, mert nyilvánvalóvá vált Paul viselkedéséből, hogy minden áron megvéd. De ezt már akkor is elmondtam neked.- Játékelemző berkekben ezt nevezik Peeta-szindrómának, bár nem túl kedvesnek szánt elnevezés ez, a 25 évvel ezelőtti forradalomról jobb, ha kussol az ember. - De azért csalódott voltam a végeredménytől, meg kell, hogy mondjam. Kedveltem Pault, és téged is. De nem kerültem abba a helyzetbe, hogy választanom kelljen. Szerencsére. - pedig már közel jártunk hozzá, mikor a ˝házastárs˝ megmaradt a végére, hogy a játékmesterek eldöntik, hogy melyiket nyírják ki. Manapság már nem divat törődni a szeszélyes tömeghisztériából írkált "olvasói levelek'-kel, amiben követelték, hogy azonnal engedjék ki a házaspárt. Ez a tömeghiszti el is ült fél év múlva, nem az emlékezőképességükért szeretjük a Kapitóliumot. Propagandaként folyton játszották a Játék kezdete után készült interjúkat, amiket a versenyzők családtagjaival készítettek. Természetesen az otthon maradt kis szőke Sophia sem maradhatott ki ebből (kicsit ég a pofámról a bőr, de egyszerűen nem voltam képes akkor megjegyezni a kiválasztottjaim kis pulyájának a nevét, és ez nem bunkózás, egyszerűen már nem vagyok a régi.) na mindegy, szóval ott zokogtak,mikor a kislány könnyes arccal rebegett a kamerába, hogy ˝de hol van anyu és apu? Senki nem mondja el" vagy valami ilyesmi, már az iskolában sem tudtam jól felidézni az elhangzottakat. Sajnáltam szegény kiskölyköt, ezek a picsogó hiénák meg külön felbőszítettek, a fenébe is.
- Én akkor sem tartom lényegesnek, hogy tudják, mit csinál a többi - vonom meg a vállam még az előző gondolatmenetre reagálva, le kéne állni ezzel a családi dráma dologgal. - Csak elvonja a figyelmüket a saját felkészülésükről...
Engem soha nem érdekelt a többi kiválasztott. Már akkor sem, húsz évvel ezelőtt. Mondjuk akkor nagy volt a szigor is, közel volt még a Tizenkettedik lázadása, a körzetemet is csúnya megtorlások érték, örülhettem, ha minden testrészemet rajtam hagyták. Élni, életben maradni, egyedül ez érdekelt, más aligha.
A kiválasztott-társam folyton a többiekkel törődött, jegyzeteket készített magának, amit már akkor sem értettem, mert mit fog velük csinálni? Mikor szemberohan vele az egyik ellenfél húsvágó bárddal, majd előveszi a jegyzeteit és lapozgatni kezd? "Á, ő jó közelharcban, de nem szalad túl gyorsan, akkor inkább elfutok?" ezek a túlokoskodó baromságok az élettől is elvették a kedvem, úgyhogy inkább nem bonyolódtam bele. Hamar ki is nyírták a csajt, az isten se menthette volna meg. a mentorunk meg pláne nem. A mentor sem mindenható, ezt gyakran elfelejtik, bár én gyakran igyekeztem rácáfolni erre a tényre. De hát na.
De ebben az évben azért volt egyetlen kikötésem.
- Azért Thomas Malloyt kerülje el mindkettő jó messzire. Nem szeretném, ha az ő keze közé kerülnének, mert attól függetlenül, hogy a világmegváltó kreténségeit szövögeti, őtőle abszolút tartani kell, és nem tudom, hogy most a borzasztó humánus újhullámú hülyeségei engedik-e, hogy gyilkoljon, de azért nem szeretném végignézni az összecsapásukat. - jegyzem meg félvállról. Hoppá, elszóltam magam. Bár nagy titkot gondolom nem árultam el, már Malloy apuka sem volt az a típus, aki a seggén ülve nézi végig a dolgok alakulását. Miért gondolták, hogy majd a Fekete Győztes másmilyen lesz? A húgát nem ismerem, bár egyáltalán nem tartanám meglepőnek, ha ő a kivételes szépségére alapozná a taktikáját, ami nem túl szimpatikus dolog, de van jövője. Már, ha a többi kis tündérke mellett ki tud ragyogni valamivel. A fene essen ezekbe a kis szépségkirálynőkbe, honnan szedték össze ezeket? Jó, bevallom, annak ellenére, hogy nem törődöm a többi kiválasztottal, pár arcot megjegyeztem magamnak, mondjuk Malloyék iránt csak az abszolút elfogultságom tetőzött be. Azért az ember nem felejti el a kivételes mentoráltját. De azért ott van a Tizenegyedik kislány is, jó, ő megint más téma, de azért titkon remélem, hogy nem tudják majd elcsípni.
- Tudod Lucy, azért ha Dom nem figyel, akkor is figyel - ismerem be egy sóhajtással. - Ha támogatókat akarunk, idén különleges sztori kell, mert az nem lesz elég nekik, ha csinik és ügyesek, mert ez már mindegyiknek adva van... -itt nem elég az én taktikai tudásom és tapasztalatom, ide kell Lucy is, a női praktikáival és ötleteivel. Ez idén tényleg egy show, és nem a harcról szól.
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyVas. Május 13, 2012 5:30 am

Dom őszintén válaszol a kérdésemre, és végre - ha nem is közvetlen kimondta -, de megkapom azt a választ, amire régen várok. Nem is feszegetem tovább a témát, nem éri meg, és ha őszinte akarok lenni, jelen pillanatban ennyi is elég volt. Ha egyszer adódik egy alkalmasabb és nyugodtabb pillanat, akkor még kérdezek.
Amikor Tomas Malloy-ra kerül a szó, majdnem elnevetem magam, ugyanis Dom eléggé hétköznapian fogalmaz, ami persze vicces, de ha ezt valaki hallaná. Őszintén remélem, hogy idén sem találnak ki olyam ökörséget, hogy interjút készítenek a külsős mentorokkal, mert akkor nem is tudom, mi lenne, talán, akkor Domnak tanítani kéne egy kis jó modort, azt hiszem, azért valamilyen szinten igyekszem komoly maradni, elvégre nekem is az a célom, ami neki: Életben tartani a harmadik körzet kiválasztottjait.
- Dom mindig figyel? - forgatom meg a szemem, persze nem gúnyosan vagy ilyesmi. - De abban igazad van, hogy idén a show-ra mennek, nem pedig a tudásra - bár ezt nyíltan nem mondta ki, de szerintem erre gondolt. - Tudod ezen már én is gondolkoztam, Tavaly nagy részben miattam a stylist-ok egyszerűre és természetesre vették a figurát, ami kitűnt a többi feltuningolt és kicicomázott kiválasztott között, de idén más a helyzet. A bűvös százas, aminek különlegesnek kell lennie, de ezt mi meg is adjuk nekik - mondom egy rejtélyes mosollyal az arcomon.
Igazából a harmadik körzet, az elektronika körzete, így valamilyen szinten mind értünk az elektronikai dolgokhoz, van, aki jobban és van, aki kevésbé. Dom nem tudom mennyire van otthon ezekben a dolgokban, de én mondhatni ebbe nőttem fel. Az apámnak van egy elektronikai cége, ami talán a legnagyobb a körzetben, és a legtöbb dolgot gyártja. Mondjuk ezt a kapitólium jól meg is fizeti neki. De visszatérve én eléggé otthon vagyok az elektronikában, és azt sikerült megtanulnom, hogy az elektronikát szinte bármire fel lehet használni.
- Én arra gondolta, hogy idén ötvözzük a kiválasztottak szépségét vagy sármját, az elektronika csodáival, vagyis nekünk kell a legparádésabb bevonulás létrehoznunk, ugye a sztorikhoz híven. Ally sztorija nem rossz, mint ugye korábban említettük a kapitóliumiak zabálják, de azt nem szabad túlzásba vinni, mivel a tömény dolgoktól, már a kapitólium is irtózik, bár, ha sikerül össze hozni, egy élő közvetítéses találkát a valószínűleg már pépesre vert szerelmével, az egy kicsit dob a dolgokon. A fiúnak meg kell valami a múltjából, ami különlegessé teszi, de elég egy mit tudom én milyen rokon, aki elpatkolt a viadalon, olyan szinte mindenkinek van. Valami olyasmi kell, ami egyedi pl. otthon hagyott menyasszony, haldokló anyuka/nagymama. Bármi, amiből a hülye, nyálas és sztorira kíváncsi kapitóliumi népség táplálkozhat, mert ők történetet akarnak - tálalom a véleményemet, persze a kivonulós dolog, vagy akkor működhet ha együtt működünk a két, illetve idén négy kiutalt stylist-tal, de ezt Dom is nagyon jól tudja, bár ez az együtt működősdi nem szokott gondot okozni, álltalában, de nagyon remélem, hogy idén sem fog.
A vonat ránt egyet, Sophie mozog a karomban, de alszik, mi itt most tervezgetünk, de körülbelül két hét múlva 44 ember az arénában fogja gyilkolni egymást a kapitóliumiak tiszteletére, és a felkelések áldozatainak tiszteletére. A francba a tizenkettedik és a tizenharmadik körzettel, valamint a francba az összes körzettel, ami fellázadt. Ha maradtak volna a helyes kis fenekükön, most nem lenne viadal, egy csomóan élnének, és… nem tudom mi lett volna, de nem halna meg évenként 22 (idén 44) ember az ő ki****t szórakoztatásukra. Na jó, azt hiszem jobban járok, ha befejezem ezt az eszme futatást, mert e végén olyat mondok, amit jól nevelt lánynak és egy két gyerekes anyának se nagyon illik…
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyHétf. Május 14, 2012 5:28 pm

Fintorogva hallgatom Lucy eszmefuttatását, hogy a srácból is nyálgépet akar csinálni. Nemár! Nem szoktam a nevem adni nyálas kiválasztottakhoz, de úgy tűnik, ebben az évben egy csomó elvem fel kell adjam. Lucy tűzrőlpattant menyecske, aki nem gurigázik a sz***al. Ő bizony az asztalra csap, ha arról van szó.
Megvakarom a fejem, és nem igazán tudom, hogy mit mondjak. Már a kinézetüket ötvözi a... mivan? Ó, én édes istenem. Néha olyan fáradt vagyok, egyszerűen csak jó lenne aludni egyet... Hát most az elkövetkezendő hónapokban tuti nem fogok. Már megint.
- És egész pontosan mit értesz ez alatt? - érdeklődöm, mikor levegőt vesz - Szereljünk rájuk égőket, és mondjuk azt, hogy olyan szépek, mint a Fény, vagy mittudomén, valami ilyesmi? Hátha visszatérnek a keresztény hitre? Legyenek ők az új Messiások? Hát könnybelábadna a szemük, lefogadom, az enyém is könnybe fog - a röhögéstől. Vagy vetítsük ki a hologramjukat inkább? Ebbe amúgysincs beleszólásunk, csak a stlyisteknek. - a stylistek általában nagypofájú bunkók, akiknek esze ágában sincs meghallgatni az embert. Teljesen odavannak saját maguktól, mondjuk nem tudom, mire, mert egypár rongyot összevagdalnak, és ráaggatják a szerencsétlen emberre? Hát fantasztikus. Kifejezetten feldühít, hogy jórészt tőlük is függ a kiválasztottak sorsa. Ha nem jó az imidzsük,nem lesznek támogatóik se szóval bukta.
Amíg nincs meg a jelmezük, addig viszont nem érdemes azon se agyalni, hogy mi lesz a stílusuk sem. Az mindig a másikból következik. Bár én annyira nem szoktam adni erre a részre, mert az arénában kit érdekel, hogy milyen a stílusa? Ja ő nagyon vicces fiú, *bumm* hupsz, na most már mindegy. Hagyjuk már. Csak a Kapitóliumnak kell a stílus, úgyhogy az annyira nem erőfeszítés. A támogatók szerzése pedig az én dolgom, és eddig még mindig megoldottam. Mondjuk az is igaz, hogy azon kiválasztottaimnál nem mentem sokra, akik olyan kényesek voltak, hogy szalvétával fogták meg még a... Na mindegy, ebbe ne menjünk bele.
- Az én kiválasztottaim mindig tökösek. Legyen az fiú, vagy lány. Összevert szerelmes a kapitólium fogságában? Hát ne mentornak menjünk, hanem filmrendezőnek... Te jó ég. - Lucyra pillantottam, és ráérősen megvakartam a saját vállamat, ott, ahol az a gedvás gyémánt volt a bőrömbe fúrva. Istennek hála, hogy szerintük nekem pont erre volt szükségem. - Bocs, ha őszintén fogalmazok, Lucy, csak elszoktam ettől! Rég dolgoztam már együtt nővel. Niessa.. Jó, vele dolgoztam, de a Nő rá kicsit erős kifejezés. Általában azzal volt elfoglalva, hogy visszanézze folyton a kinyírásokat. Valószínűleg isteni örömet okozott neki a vér látványa, vagy igazából a fene sem tudja. Sose kérdeztem, nem nagyon beszélgettünk soha.
Egy kicsit gondolkodtam. Az emlékezőtehetségem sokszor nem volt már a régi, de a kiválasztottaimra mindig jól emlékeztem, csak vissza kellett keresni az infót, voltak egypáran, a 20 év alatt egész pontosan negyvenen, illetve negyvenketten, mert most négyen vannak, az cetliből is sok. De ha azt nézzük, hogy ebből csak kettő új arc, akkor tényleg csak negyven. Mindegy, elég az . - Tanner viszont arc volt a maga fajtájából, egy zseniális fickó. Csak kicsit feledékeny volt a srác, mint a zsenik általában. Még szerencse, hogy a tökei zacskóban vannak, mert azokat is elhagyta volna. Én bizony a fejem vertem a falba, mikor benn volt az Arénában, megszerezte a túlélőkészletet, és elhagyta valahol. Nem, nem a palack vizét, nem, nem a kését, nem, ő úgy kompletten az egészet, biztosra ment, hogy engem az őrületbe kergessen.
Most már amúgy egy fokkal javult a helyzet, de remélem ilyenekkel már nem fog megörvendeztetni az Arénában..
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyCsüt. Május 17, 2012 8:42 am

Nyugodtan hallgatom végig, ahogy Dom reagál. Nem szólok bele, elvégre ő a tapasztaltabb és az idősebb (nem kevéssel). Filmrendező… nem is olyan rossz hasonlat, elvégre tényleg hasonlók vagyunk, de ezen felül az is a feladatunk, hogy kiképezzük a mentorálltakat.
- Dom, én nem arra gondoltam, hogy ők legyenek a messiások, csak azt akarom, hogy idén nagyon üssön a körzet. És remélem, hogy nem fogsz sírni a röhögéstől, mert az felettébb furcsa látvány lenne, egy nevető Dom - mondom elgondolkozva, miközben elképzelem a jelenetet, hogy Dom röhög, hogy őszinte legyek; nem nagyon megy ez a művelet.
Igazából, amikor elvállaltam ezt a mentori szerepet nem hittem, hogy ilyen bonyolult lesz. Jó, azt sejtettem, hogy nem lesz leány állom, de akkor sem erre számítottam, na mindegy, ha már elvállaltam, akkor csinálom is.
- Dom, valamilyen szinten igazad van, mi itt az elején nem vagyunk többek szimpla rendezőknél, illetve tanácsadóknál, persze, amikor jön a viadal, akkor mi leszünk a fő szövetségesek és támogatók. Csak akkor lépnünk ki a rendezői szerepből, amikor a főszereplők bemennek az arénába - fejtem ki a gondolataimat immáron filmes hasonlatokkal. - Egyébként, ha már itt tartunk én nem vígjátékot vagy komédiát szeretnék rendezni, hanem egy kasszasikert, amire mindenki befizet - mondtam Domnak, miközben a kis Sophie hátát simogattam.
Igazából magam sem értem, hogy miért viszem a Kapitóliumba. Valóban van benne egy kis felelőtlenség, te több benne a megfontoltság, legalábbis szerintem. Mindenkinek van egy gyenge pontja, nekem a családom az. Ha bármi történne a családommal, azt soha sem bocsájtanám meg magamnak. Viszont Paul fél éves, nem tud elkószálni és anyám soha sem adná ki senkinek, csak a holttestén keresztül, na meg persze ott vannak a bátyáim is, akik kb. hasonló módon fognak viselkedni. Viszont Sophie szeleburdi, kedves és hiszékeny. Még a békeőrökkel is nagyon jól kijön, ami számomra nagy rejtély, mivel én irtózom mindentől, ami Kapitóliumi. Viszont így Sophie a könnyebb támadási felület, ha nem vagyok otthon, ha viszont vele vagyok, nem történhet vele semmi, legalábbis remélem. Lehet, hogy túl paranoiás vagyok, de azért jobb bízni a kézzelfoghatóban.
- Nem haragszom az őszinteséged miatt - mondom egy apró mosoly kíséretében Domnak. - Niessa , nos igen, rá minden nőiességgel kapcsolatos dolog erős kifejezés, ha a személyes véleményemet kérdezed róla, akkor egy, nos… vadállat, ha szépen akarok fogalmazni - borzongok meg, amikor a vörös nyertesre gondolok.
Láttam a viadalát, nem sokra emlékszem róla, de az biztos, hogy minimum a kiválasztottak felét, ő gyilkolta végig. Általánosságban is utálom a viadalokat, de azt a viadalt kifejezetten utáltam, sőt nem is nagyon néztem.
- Tanner, nos róla egyezik a véleményünk. Nagyarc, de a fejét is elhagyná, ha nem lenne a nyaka. Múltkor, nem is tudom, körülbelül két hónapja találkoztam vele először. Éppen nem is tudom honnan mentem haza, amikor a 7 számú hát környékén megállított, és megkérdezte, hogy nem láttam-e a cipőjét. Mondanom sem kell néztem egy nagyot, aztán közöltem, hogy az 5 ház környékén láttam egy fél bakancsot. Most őszintén hogy lehet egy fél pár cipőt elhagyni? - lázom meg a fejem tetetett komolysággal, mert igazából komikus egy jelenet volt, és hogy őszinte legyek ma sem értem, hogy ez a csávó miként nyerhetett viadalt.
- Amúgy visszatérve a mi kiválasztottainkra, mit gondolsz arról az Aliyson - Steven élő találkozón. A többi körzet bármivel elő rukkolhat, kapitóliumbeli szerelemmel, vagy halott rokonokkal, nekünk ezzel a történettel olyan van a kezünkben, ami nekik nincs, elvégre ki tudna szerezni egy összevert szerelmest? - kérdezem Domtól, mert én hiszek abban, hogy ez az ötlet még jól is elsülhet. Egy csomó támogatót szerezhetünk a lánynak, csak egyetlen egy apró bökkenő van. A jogi folyamat. Igazából a Kapitóliumban élő emberek alapjáraton ártalmatlanok, viszont van egy csoportjuk, akik nem azok és, sajnos pont ez a csoport felelős az ilyen ügyekért.
- Azért ennek az ötletnek van egy hátulütője, mert ha belekezdünk valamelyikünknek, vagy éppen mind a kettőnknek tárgyalnia kell a fejessel, aki nem más, mint… Akeria West - mondom ki annak a nőnek a nevét, aki a játékokat vezeti, aki arról dönt, hogy ki élhet, ki halhat, és hogy mikor ér véget a játék. Egyszóval ő a játékok istene. Én irtózom attól a nőtől, ezt Dom is nagyon jóé tudja, de azt nem tudom, hogy ő (mármint Dom) hogy viszonyul Akeriához. Hát nagyon remélem, hogy jobban, mint én, mert ha nem, akkor nagy bajban vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyCsüt. Május 17, 2012 1:13 pm

A Messiás duma nagyot ütött, bár azon némileg felhúzom a szemöldököm, hogy nem tud elképzelni egy nevető Dom-ot. Tudok én röhögni, törvénytelenül, bár az egy dolog, hogy többnyire cinikusan. Nem tudhatja. A tavalyi viadaluk alatt valahogy kevés kedvem volt röhögcsélni.
- Elmondok neked erre valamit kislány- mondtam komótosan, miközben ráérősen vakaróztam tovább. Valószínűleg most haladhatunk át a Hetediken, itt vannak olyan fák, amiktől olyan szöszök szoktak szállongani a levegőben, amit nem bír el a babapopsi bőröm, egyfolytában viszketek mintha rühes lennék. - Szoktam én nevetni. Kínomban leginkább. És bár a ti viadalotok nem volt valami nevetésre méltó, egyszer mégis elnevettem magam. Amikor ketten maradtatok. Tudtam mi lesz a vége. - azt a jelenetet bár elfelejteném. Ültem a kivetítő előtt két támogatóval, és keservesen röhögni kezdtem, amikor az utolsó versenyző is meghalt rajtuk kívül, és pontosan tudtam, mi fog történni. És pocsék volt. Na, akkor kiszakadt belőlem a keserves nevetés, még jó, hogy a könnyeim nem potyogtak, a támogatók megbotránkozva néztek rám. Nem tudtam megszólalni, pedig ha megszólalok, tuti elhordom ezt a tetves játékot a rohadásba. Mert MI EZ? Egy fiatal srác mindentől megvédi a terhes feleségét, aztán ki kell, hogy nyírja magát, hogy a családja boldogan élhessen? Hé, kedves Snow elnök, nagyon el van k**va a lelkivilágod, ha téged ez szórakoztat. Rá kellett gyújtanom.
- Iszonyúan neveletlen ez a fickó - súgta oda az egyik kikent kifent nő a másiknak.
- Mit vársz, kedves? Hiszen körzeti.. - kontrázott a másik.
- Ja. körzeti. Mondjuk ki, tuskó - elégeltem meg. - Viszont egyet véssenek az eszükbe, hölgyeim. Van köztünk még egy különbség. ENGEM nem szórakoztat EZ a jelenet - mutattam a képernyőre, ahol Paul már megtette, amit meg akart tenni.
A két kapitóliumi madárijesztő szörnyülködve csapta össze a kezét, én pedig a pofájukba fújtam a füstöt, aztán belehamuztam a teájukba, és kimentem a teremből. Inkább kinn vártam meg a légpárnást, ami azonnal az Arénához vitt, hogy felvegyük Lucyt.
Lucy most is hallgat, szerencsére már megtanulta kezelni a mondandóimat, és nem sértődött be rajta kétpercenként, mint eleinte. El kell ismerni, nem pehelysúlyú a modorom. Persze a fenti sztorit soha életemben nem meséltem el neki. Mert minek? Minek felemlegetni ezt az egészet? Annak a kiskölyöknek a karjában most apa nélkül kell felnőnie. Ami mondjuk nem tragédia, mert Lucy még ötvenszer férjhez mehet újra, ahányszor tetszik, a mi körzetünk nem olyan elmaradott, ismeri a válás, meg az újra - férjhezmenetel fogalmát. Minél lejjebb megy a körzetek száma, annál kevésbé elfogadott az ilyesmi, annál inkább egy életre választasz párt.
Mindegy, nem azért vagyunk itt, hogy nyáladzunk. Két elszánt mentor vagyunk, a körzetünk koordinátor-mentorai. Nótás a kedvünk és munkás a két karunk... Ja nem.
Megint vágok egy pofát, amikor az összevert szerelmes témát forszírozza, ez bizonyára afféle női dolog.
- A Kapitóliumban? Ne röhögtess. AKÁRHONNAN szerzek neked összevert srácot. - mondom lekicsinylően. - Sőt, én is lehetek az összevert srác, de azt hiszem már kinőttem belőle, nem igaz? - Lucy elmosolyodik, aminek azért örülök valahol, az előző téma eléggé elevenjébe talál.
Aztán felhozza Akeriát. Megjelenik a tipikus "lef**tam-a-bokám-Akeriától" kifejezés az arcán, ami mindenkinek, pedig könyörgöm, hova toljam a barnát, mondjuk nekem könnyű dolgom van, Akeria még a fasorban nem volt a 80. Viadalnál, amit megnyertem.
- Akeria? - legyintek - Nem ismerted az előzőt, Lucy! Az akkori Főjátékmester, na igen, attól paráztam rendesen, szoptam a hüvelykujjam, és az anyucikámat akartam. Regeneráló hatással volt a szervezetemre, kerestem is, hogy nincs -e nálam egy pelenka, mert egészen megfiatalodtam. De lehet, hogy csak azért, mert akkor ő volt a Főjátékmester? Nem tudom, de tökmindegy. CSak a röhejes kis szakállára emlékszem, amiről már akkor is suttogtak, hogy nem jót ötlet felidézni Seneca Crane-t, mert rossz vége lehet... Hát, a hapsinak is rossz vége lett, nem tudom, mit csináltak vele, de azt beszélik, kiskanállal kellett összeszedni, és ami maradt belőle, az elfért egy gyufásdobozban. Fincsi. - Lucy összerázkódik, és befogja az alvó gyerek fülét. Én azonban szenvtelenül folytatom.- Aztán jött ez az Akeria - csaj, ugyanolyan, mint a többi Főjátékmester. CSak nő, biztos azért lett nő a legújabb, hogy nehogy még egyszer divatba hozza Seneca botrányos pofaszakállát, ha-ha. Nekem nincs bajom vele, vagyis hát nem visszakozom tőle jobban, mint az előzőektől, azokat se akartam a keblemre ölelni. Szerintem az asszonynak amúgy a konyhában a helye - jelentem ki elgondolkodva, és elképzelem Akeriát fakanállal, és köténykében. - Ja, a kapitóliumi nők nem is tudnak főzni. Mindegy. - igazából ennyire nem vagyok hímsoviniszta, de ahogy egyre közeledünk a Kapitólium felé, egyre inkább rámtelepszik a cinikus énem. Azért látom Lucy arcán, hogy bár megbotránkozott képet vág, de nem tudja letagadni, hogy kiválóan szórakozik. - mondjuk az előbb összevert srácokról beszélgettünk, elég lenne megosztanom a mélyen tisztelt Főjátékmesterrel a fentebbi eszmefuttatásom, saját lábamon nem távozok, az tuti...
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptySzomb. Május 19, 2012 9:06 am

Oké, sejtettem, hogy Dom tud nevetni, de arra nem számítottam, hogy közli, csak cinikus nevetésre képes. Aztán az kicsit meglep, amikor közli, hogy a mi viadalunkkor mikor nevette el magát, de ami azt illeti nem tudom megérteni, vagy csak nem akarom.
- Dom, én nem akarlak megröhögtetni, főleg úgy, hogy csak kínodban nevetsz, és igen, minden körzet tud szerezni egy összevert kapitóliumit, de senki sem tud egy olyat szerezni, aki megverte Samuel West-et, Akeria fiát - próbálkozom továbbra is, mert én kitartok emellett az állításom mellett. - Ja és nem hiszem, hogy a Kapitólium díjazná az ötletet hogy szét verünk téged, és igen, kicsit túl koros vagy Ally-hez - értek vele egyet.
Amikor szóbahozom Akeriát Dom kifejti a jó részletes véleményét, úgy mindenről. Valamikor a monológ közepe felé, már Sophie fülét is befogom, nehogy megjegyezzen ebből valamit, mert ha valami ilyesmi fog történni, akkor azért Domot nem kis felelősségre fogom vonni. De tovább hallgatom és a végén még egy kis kuncogást is meg engedek magamnak, mert a Kapitóliumiak szerintem se tudnak főzni, sőt szerintem nagyon sok mindent nem tudnak a Kapitóliumiak, amit mi tudunk.
Sokszor gondolkodom azon, hogy a Kapitóliumi népek miért hiszik azt, hogy többet érnek nálunk, mert mi ezerszer többet tudunk, mint ők. Egyszerűen nem értem, hogy miként lett a Kapitólium a főváros és hogyan lett valami Észak - Amerika nevű helyből Panem, mert valószínű, hogy az a hely sokkal jobb volt, mint ez. Valószínű, hogy nem volt viadal, nem voltak ezek a körzetekre osztások, és valószínű, hogy az emberek nagy része nem nyomorban élt. Igen, sokkal valószínűbb, hogy akkor jobb volt az élet, sokkal; de most nem éri meg ezen rágódni, én, mi most élünk és most kell életben maradnunk.
- Való igaz, ha ezt mind előadnád a Kapitóliumban, vagy akár Akeria előtt nem, hogy a lábadon nem távoznál, szerintem az atomjaidat is nehezen találnánk meg, elvesznél az éterben - mondom kicsit sem viccesen. - De ha ennyire bátor vagy, akkor te dumálsz Steven ügyében Akeriával - mondom neki komolyan, mert én nem vagyok hajlandó annak a nőnek a közelébe menni. Sok mindent megteszek a kiválasztottaim ért, de ezt nem kérje tőlem senki, én rettegek attól nőtől. Nem akarok vele találkozni egy sötét sikátorban, bár, vannak egyáltalán sötét sikátorok a Kapitóliumban?
- Egyébként mennyi idő, amíg oda érünk? - kérdezem miközben a sötét tájat nézem, ami az ablak mögött terül el. Igaz valószínű, hogy jártam már itt, de nem emlékszem, túlságosan magam alatt voltam. Szégyen, de a 10 körzet közül, amiben voltunk kettőre, ha emlékszem, akkor sokat mondok. Valahogy nem arra figyeltem, ami körülöttem volt.
- Amúgy a Kapitóliumban mi lesz pontosan a feladatunk, mármint az értem, hogy támogatókat kell szerezni, meg ilyesmi, de gondolom rengeteg háttér munka is van? - nézek Domra, mert ugyan tavaly kb. leszűrtem, hogy mit csinál nem mindig voltunk vele. Volt, amikor lenn voltunk az edző teremben, vagy a Stylistok vettek minket kezelésbe, így a háttérmunkákról fogalmam sincs.
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptySzer. Május 23, 2012 11:04 am

Amikor megint felhozza ezt a Steven Bassos dolgot, elhúzom a számat. Valószínűleg nem voltam egészen világos...
- Jaj Lucy hagyjál már a hülyeséggel - mondom bosszúsan - hol a francba érdekel engem ez a Stevenes dolog? Eszem ágában sincs beszélni Akeriával.
Rosszallóan néz rám. Nem érti. Azt hiszem, lassan kell mondanom.
- Nézd, Lucy. Nem ismerem ezt az Allison kiscsajt, de egyáltalán honnan tudod, hogy egyáltalán kedveli azt a fiút? Ezek a mai nyikhajok bárkit beszédítenek, de a lányokat sem kell félteni. Na most. Nem vagyok hajlandó úgy csinálni, mintha ez egy elcseszett Rómeó és Júlia történet lenne, ha az Arénában meg úgyis elfelejti a srácot, mert sokkal fontosabb lesz neki a saját élete. Amit meg tudok érteni. De akkor ne erőltessük. Úgy az életbe nem fogok neki támogatót szerezni. Ha engem meg tud győzni, akkor a támogatókat is meg tudja, de félmunkával nem vagyok hajlandó dolgozni. Így Akeriától sem fogok kisírni semmiféle találkozót, és erről nem nyitok vitát - szögezem le. Én ugyan nem játszom lányregényt, ahhoz túlságosan is nagyfiú vagyok. - Különben sem értem ezeket a nyálas szerelmi szálakat, ennyi erővel én kérjem meg a te kezedet is? Olyan még úgysem volt - dohogtam. Mekkora lenne, tuti mindenki velünk foglalkozna, ˝a két mentor egymással foglalkozik, míg a mentoráltjaik élet-halál harcot vívnak egymással!" de hát mindegy mit beszélnek az emberről, a lényeg, hogy beszéljenek... Én kiválóan szórakoznék, bár valószínűleg Lucy kevésbé. Mindegy. Azért poén volt. Én komolyan nem értem, hogy a kapitóliumiakat miért pont ezek a szerelmi szálak szórakoztatják a legjobban... Nincs elég hülye szappanoperájuk? Az egész életük szappanopera, ahhoz kell házasodniuk, akiket a családjuk kinézett nekik, úgyhogy biztos ezeken élik ki magukat. Mostanában egyre inkább nyálasodnak el. Az én időmben még legalább magukhoz nyúltak egy-egy cselesebb harctechnikától is, de ma már... Csak az a nyerő, ha összejössz valakivel az arénában. Hiába Dom, öregszel, a jégcsappal ölés kiment a divatból...
- Amúgy nem tudom merre járunk - vakarózok tovább - de valószínű a hetedik körzet felé, azokra a tetves fákra allergiás vagyok! - ez a viszketés valami őrjítő. - Ilyenkor eszembe jut, mit csináltam volna, ha rendesen egy erdőben van az aréna, mint mindig - fintorogtam - Valószínűleg mielőtt kinyír valaki, még megkérem, hogy ugyan vakarja már meg a hátamat. Meg is vakarta volna egy késsel. - felnézek, mintha csak most vettem volna észre Lucyt - Á, Lucy én álmos vagyok, meg különben is rá kell gyújtanom, úgyhogy ha megbocsátasz... - egy kis bagó majd felfrissít, valahogy nem forog az agyam. Allergiás vagyok, meg minden bajom van.
Ám ekkor felbukkan a srác a körzetünkből. Matt. Vagy hogy hívják. Mokány, markáns feje van, nem az a bájgúnár, és elég erőt sugároz a kiállása. De mi ez a szűzmária-jéuskrisztus mosoly a fején???
- Szia Lucy - köszön illedelmesen Lucynak, majd hozzám fordul - Jó napot kívánok, Dominic. - Lucy rámosolyog, és viszonozza a köszönést, de én úgy mérem végig, mint egy lovat.
- Te. Mit. Keresel. Itt. - hangsúlyozom ki minden szavamat. Lehet, hogy fogyatékos. Azért vigyorog mindig.
- Én csak körülnéztem, Dominic. - nem f*sott be tőlem, ez már egy jó pont.
- Remélem érdekes volt - felelem kimérten - most pedig tűnés a lakóvagonodba. És ha meglátod a kedves kiválasztott-társadat, neki is ezt üzenem. Nem szeretném, ha nagyon kiismernének titeket a többiek! Ja, és könyörgöm, ne vigyorogj olyan hülyén.
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyCsüt. Május 24, 2012 7:18 am

Sejtettem, hogy Domnak nem tetszik a Stevenös ötletem, így most hagyom a témát egy ideig, de részemről még nincs vége a dolognak, mert én akkor is támogatom. Persze tavaly azt is nagyon jól megtanultam, hogy Dominic Sarcherrel nem éri meg vitatkozni. Először is, mert mindig neki van igaza, másodszor pedig azért, mert… na mert nem tudom, de nem vitatkozom, mint azt fent is említettem.
Aztán Dom olyat mond, amit tudom, hogy csak viccnek szán, de ha valamit éppen ettem vagy ittam volna, akkor az arcába köpöm az tuti. Ez, amit mondott nem csakhogy nevetséges, de a kiválasztottak érdekeit se szolgálja. Viszont látom a mentortársamon, hogy kiváló poénnak tartja a dolgot, hát legyen, nem csak ő tud itt poénokat alkotni, bár meg kell hagyni, hogy az enyémek nem olyan jók, mint az övéi.
- Persze remek ötlet, és mindjárt élő adásban házasodjunk is össze - forgatom a szemem -, de ha nagyobb showt akarsz, környékezd meg a kis Allysont, mivel mentor-kiválasztott kapcsolat se volt még.
Na, ha Dom szerint az előző ötlet poén volt, akkor ezen egyenesen nevetnie kell. Persze nem igen tudom elképzelni a 14 Allyt és a 35 éves Domot, de akkor is, valamivel vissza kellett vágnom, és szerintem ez elég hatásos volt, és remélem, hogy a drága exmentorom is így gondolja. Persze ez is egy érdekes szerelmi szál lenne, amit zabálna a Kapitólium. Igazuából soha nem értettem, hogy mit esznek ezen ennyire, jó én is szeretem a szerelmi sztorikat, de akkor is. Nem sok nekik minden évben, a rakat szerelmes-pár, amiknek több, mint e fele bőven kamu. Tavaly is minimum három körzet adta elő a „kiválasztottaink szerelmesek, ők a menők” című számot. Persze én a színfalak mögött láttam az igazságot. Például az egyik körzet „szerelmesei” konkrétan utálták egymást, és az arénában az volt az első dolgok, hogy egymásnak estek, majd kinyírták egymást. Hát, ennyit a hamis imidzsekről.
A helyszínnel kapcsolatos kérdésemre kapok ugyan választ, de válaszolni se nagyon van időm, mivel Dom közli, hogy már nem bírja és rágyújt. Én éppen válaszolnék neki, mikor megjelenik az egyik kiválasztott, név szerint Matt. Nos, így első látásra nincs benne semmi ellenszenves, és mint kiderül illedelmes is, mert köszön. Én visszaköszönök, miközben rá mosolygok bíztatólag. Éppen meg akarnám kérdezni, hogy mi járatban van erre, amikor Dom elég rendesen beoltja. Igazából, ahogy látom a srác nem igen ijedt meg, mert még mindig ott van az a vigyor az arcán. Ezzel mondjuk nincs baj, csak a kisugárzásával nincs összhangban, így azt hiszem, ezen majd változtatnunk kell. Az szerintem egy jó jel Domnál, hogy nem sz**t be Dom elég csípős modorán.
Bár az én reakciómat nem múlhatja felül. Nem sok mindenre emlékszem akkorról, de ez nagyon jól megmaradt. Dom éppen isten tudja miről beszélt, én pedig a tájat néztem, amikor meghallottam a nevem. Már akkor tudtam, hogy Domnak elég csípős a stílusa, de nem érdekelt teljesen ki voltam, így halál fagyos hangon közöltem vele, hogy: „Most hagyjon békén, majd később elmondja, amit mondani szeretne”. Persze a reakcióját mindenki el tudja képzelni így inkább nem is részletezem…
Amikor legközelebb a kiválasztott fiúra nézek, már megy vissza a kabinja felé. Persze miközben gondolkodtam, mindent nagyon jól halottam, amit Dom mondott neki.
- Dom, miért ismerné ki őt bárki, ha csak mászkál a vonaton, ezzel a mosollyal? Szerintem így nem kiismerik őt, hanem szimplán idiótának nézik - világítok rá, az én néző pontomra, aztán sóhajtok egyet. - Visszatérve, gyújts rá, de igyekezz ki az ablakon dohányozni, és ne felém, illetve a gyerek felé - mondom neki, és nagyra tartom, hogy eddig igyekezte türtőztetni magát. Persze tudom én, hogy nehéz azoknak, akik viadalt nyertek. Én kivétel vagyok, mert nekem nincs semmilyen káros szenvedélyem, de egyszer két héttel a viadal után nem bírtam, túl nagy volt a fájdalom, a rémálmok, és a teher. Minden csendes volt, én meg nem bírtam, és olyat tettem, amire nem vagyok büszke, és aminek a nyomait a mai napig magamon viselem…
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyPént. Május 25, 2012 3:48 pm

Felvonom a szemöldököm.
- Környékezzem meg Allisont? Mi vagyok én, könyörgöm? Egy majom? Egy elemista? Te beteg vagy, Lucy. - még a hideg is kiráz. A kölyköm lehetne a kiscsaj. Atyavilág, Lucy.
A Matthew-es incindensre viszont Lucy húzza a száját. Most mi van? Beletapostam volna a lelkivilágába?
- Hát merem remélni, hogy nem olyan érzékeny a lelke, mint egy szűzlánynak - mormogom, miközben a fiú széles vállát nézem, ahogy beleveszik a folyosó végébe. Nem rossz, nem rossz. A testfelépítése elég jó, azzal nem lesz probléma. És nem nézett úgy rám, mint egy birka, értelem van a tekintetében, valószínűleg ragaszkodik az álláspontjához, és makacs is lehet. De ezen még ráérek gondolkodni. Mondjuk nem túl jó kezdés, két makacs kamaszgyerek... Hát pont ez hiányzik a mérhetetlen boldogságomhoz. - Nem akarom, hogy keveredjenek a többiekkel, és kész - vágom el a témát.- Szép - szép a forradalom, de bizonytalanra nem játszunk. Először a túlélésre. Aztán jöhet mindenféle gyermeteg forradalom. - tökre nem érdekel, hogy halják. Mit fognak velem csinálni? Lelőnek? Azt próbálják meg. Avoxot csinálnal belőlem? Kitaposom én a belüket.
Lucy közben áldását adja arra, hogy rágyújtsak, én mohón hajolok ki az ablakon, remeg a kezem, ahogy kihúzok egy cigarettát a dobozból és meggyújtom. Jó mélyen beszívom a füstöt, majd kifújom, a kis füstkarikákat szinte rögtön elhúzza a menetszél. Á, ez így jó, megnyugszom tőle. Lucy diszkréten áll a folyosón, engem néz, de mintha nem látna. Gondolkodik. Nem akarom megzavarni, de nekem is jár az agyam.
Hirtelen megzavarnak minket, egy Avox bukkan fel a folyosón - mióta vannak a vonaton Avoxok??? Biztos ez is a 100. miatt... - egy tálcán frissítővel kínál. Gyanakodva végigmérem, olyan únszimpatikus ez az avox, lehet, hogy ő azon kevesek egyike, akik igenis megérdemelték, hogy most itt tartanak. Néha a Kapitóliumnak is vannak igazság után áhítozó pillanatai.
- Cián van benne? - kérdezem könnyed, csevegősnek szánt hangon, mire szinte magamon érzem Lucy rosszalló pillantását. Az Avox udvariasan mosolyog, mintha kiválóan szórakozna, és mutat valamit. A fenébe ezekkel a kézjelekkel, sose fogom megtanulni.
- MI - VAN? - kérdezem artikuláltan, és nagyon komolyan nézek az avoxra. Látom, hogy Lucy is közelebb lép, hogy segítsen kitalálni, mit mond az avox, tágra nyílt szemmel követi a mozdulatait.
Szerintem lassan rájön a fickó, hogy nálunk marhára nem megy semmire ezzel a hadonászással, úgyhogy egy kis csomag színes szívószálat vesz elő, aztán úgy tesz, mintha szürcsölne és a két kezével tesz egy föntről lefelé irányuló mozdulatot a szája előtt.
- ...rozmár...? - játszom a hülyét. Most már Lucy se hagyja annyiban, oldalba vág, de én kiválóan mulatok magamban. Mondjuk, nem tudom, Lucy tudja -e, mi az a rozmár, nekem a Viadalomon volt egy pár jópofa mutáns. Két borotvaéles agyaruk van, pont ott, ahol a fickó mutogatja, hogy szívószál. Szívószál... Azt, persze.
Aztán megelégelem a banánt, lekapok egy poharat a tálcájáról, és meghúzom a tartalmát. Valami rózsaillatú kotyvalék, hideg, és édeskés. Fintorogva teszem vissza. Brr. EZ nagyon pocsék.
- Azt hittem whiskey, na de mindegy, ez is megteszi. - mondom - Bár rendes körülmények között a lábamat nem mosnám bele...
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptySzomb. Május 26, 2012 12:56 am

- Nem, nem vagyok beteg, csak éppen felvázoltam egy érdekes figyelemfelkeltő lehetőséget - vonom meg a vállam.
Mert valljuk meg, akkor tényleg ránk figyelne mindenki, mert egy mentor a mentorálltjával hetyeg, aki akár a lánya is lehetne, komolyan mondom, ez zseniálisan hangzik. Persze kivitelezni nem igen akarom, mert azért mégis csak van egy kis korkülönbség, de viccesnek vicces volt elgondolni. Látom Domon, hogy tudja, nem tetszett az, ahogy a kiválasztott sráccal beszélt, mert megjegyez valami érdekes dolgot is.
- Szerintem abszolút nem érzékeny a lelke, sőt - nézek a fiú után, aki még mindig azzal a letörölhetetlen mosollyal halad végig a folyosón.
Nem látszik a testtartásain, hogy különösképpen megzavarta volna Dom nos, bunkósága, mert akármennyire tisztelem és szeretem (?) Domot, azt el kell ismernem, hogy bunkó, és néha hatalmas nagy paraszt tud lenni. Mindezeknek köszönhetően a modora meg borzalmas, de ez ellen nem lehet mit tenni.
- Milyen forradalom? - húzom fel a szemöldököm. - Ugye nem arra gondolsz, hogy igaz, amit a rossz nyelvek suttognak? - nézek rá csodálkozva
Persze én is hallottam, hogy a körzet eldugott utcáiban a nyolcadik körzet állttal kirobbantandó forradalomról beszélnek, de én eddig azt hittem, hogy csak rossz pletyka. Nekem nincs bajom a Thomas Malloyval, de hülye, ha idén megpróbál valami ilyesmit, talán jövőre sikerülhetne, de idén. Most túl nagy a biztonsaág, az elővigyázatosság és a védelem. Idén a Kapitólium semmit sem bíz a véletlenre, a 100.-nál biztosra akarnak menni. Viszont ironikus, hogy 100 éve lázadt fel mind a tizenhárom körzet, és 25 éve a tizenkettedik körzet. Így mára, már csak 11 körzetünk maradt.
Miközben ezen gondolkozom Dom már rá is gyújt egy cigarettára, amit láthatóan nagyon élvez. Én persze diszkréten, de hátrébb lépek egy kicsit, biztos, ami biztos. Ekkor a legnagyobb meglepetésemre egy Avox jelenik meg a folyosón. Ilyenre még nem volt példa, hogy Avoxok szolgáljanak a kiválasztottak vonatán, persze eddig négyen utaztak egy vonaton, idén ez a szám a 11-szeresére nőtt, így szükség is van rájuk. Valami itallal kínál minket, én mosolyogva, de elutasítom, Dom pedig… nos, hozza a szokásos formáját.
A ciános beszólására összeszűkült szemekkel nézek rá, tudnia kell, hogy nem tolerálom, az elesettekkel való bunkózárt. Erre a szerencsétlen mutogatni kezd valami, amit egyikünk sem ért, én próbálom megfejteni, mi lehet az, mikor pedig látja, hogy egyikünk sem érti, két szívószálat vesz elő. Ekkor Dom közli, hogy rozmár, amit nem tudok szó nélkül hagyni, így a lehető legerősebben oldalba vágom, ami tőlem telik, mert meg kell mondjam, gyerekkel a kézben ez nem is olyan egyszerű feladat.
Végül a drága mentortársamnak elege lesz, és elvesz egy poharat. Már, amikor belekóstol látom, hogy nem ízlik neki, csak abban reménykedem, hogy nem köpi ki, mert akkor már fejbe is fogom vágni, az hétszentség. Szerencsére ilyesmire nem kerül sor, csak visszateszi, mire én biccentek a szerencsétlennek, hogy köszönjük, ő meg gyorsan továbbáll. A helyében én már régen itt se lettem volna.
- Whiskey? - húzom fel a szemöldököm. - Dom, te mióta vagy alkoholista? Egyébként, nem hiszem, hogy a mi drága fővárosunkban, ezt lábmosásra használják, sőt szerintem még ízlik is nekik - mondom jelentőségteljesen utalva arra, hogy az ott élő emberek nem csak öltözködésükben, hanem ízlésükben is felettébb furcsák. Véleményem szerint nincsen olyan Kapitóliumi, aki normális lenne.
Pont ekkor jelenik meg, egy másik Avox, akik kajákat tart elénk. Én azért vetek rájuk egy röpke pillantást, de hogy őszinte legyek, nem tűnnek túl étvágygerjesztőnek, főleg azok a zöld izék nem. Olyan, mintha penészes lenne, bár kitudja, lehet, hogy tényleg penészesek
- Én, köszönöm szépen, nem kérek - mosolyogok az Avox-ra, aki úgy szint mosolyogva biccent, majd Dom felé fordul, aki ismét szívja a cigarettáját.
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyKedd Május 29, 2012 2:47 am

- Visszatérve előző kérdésedre - fordultam Lucyhoz, mintha semmi nem zavarta volna meg a beszélgetésünket. - Minden igaz, amit a rossznyelvek suttognak. De én azért kivárnám a végét. - jegyzem meg rosszmájúan. - A Malloy fiú tiszta klimaxos mostanában.
Lucy felhúzza a szemöldökét, majd szóvá teszi a whiskeyt, látom leragadt annál.
- Most mondanom kellett valamit - vontam vállat. Akoholista ugyan nem vagyok, de azért értek a piákhoz. Brandy, rum, whiskey, vodka, ki ne ismerné? A mentorok közt sok a piás, én pedig minden évben köztük dolgozom. Hát gyakran néznek a pohár fenekére. Mondhatni, gyakran edzik a májukat. Főleg, mikor elpatkol egy-egy kiválasztott. hát akkor gyorsan inni kell, hogy felejthessék a kudarcot.
Szó, ami szó, nekem is lecsúszik néha egy-egy pohárkával, mert csak az ökör iszik magában, és csak a marha nem iszik társaságban. Olyankor megkívánom néha, de hát ez még messze van az alkoholizmustól. néha jót tesz az idegeknek. De nekem itt van a jó kis dohánykám, amivel eltöltöm az életet. A többi nem számít.
Na közben megjelent a kajaosztó Avox is. Milyen kis édi. A kapitóliumi ételkülönlegességek azok, amiket az életben nem tudnék megszokni. A kenyerüktől egyenesen okádhatnékom van. Maradok a harmadik körzet falatnyi kis kajánakvalójánál. Az öszes többi kenyértől rosszul leszek. A franc se tudja miért.
Lucy udvariasan elutasítja a kaját, én meg elnyomom a cigarettát, és bizalmatlanul szemügyre veszem. Olyan hihetetlen dolgokat meg tudnak enni. Közelebb hajolok valamihez, ami nem tűnik fogyasztásra alkalmasnak, és leginkább egy panírozott mosogatórongyra emlékeztet, valami zöld trutymóval. Már nyelvemen van, hogy megkérdezzem, hogy tényleg az-e, de eszembe jutott Lucy,meg, hogy az előbb milyen negativan reagált a megjegyzéseimre. Hát jó, a kedvéért csöndben maradok.
Udvariasan biccentek az Avoxnak, és egy fagylaltszerűséghez nyúlok, aminek baromi érdekes formája van.
- Ezt hogy kell nyalni? - szalad ki a számon értetlenül, mindig tud meglepetést okozni a Kapitólium, így húsz év után is. Látom, ahogy Lucy arca halálsápadtá válik. Mi a fenét mondtam már megint...?
Ja, basszus. Á, fenébe, az Avoxnak nincs nyelve. Így hát meg se tudja mutatni, hogy kell nyalogatni ezt a... Fene tudja, mit. Gyorsan beleharapok a fagylaltszerűségbe, és fintorba rándul az arcom, a fogaim kicsit érzékenyek erre a hidegre, meg aztán eszembe jut a viadalom, ahol a havat nyalogattam ahhoz, hogy ne legyek szomjas. Két perc alatt betömöm az egészet, és le se nyelem még, de már meghajtom magam az avox felé, aztán Lucyhoz fordulok, és megvárom, míg az Avox elmegy, és elviszi magával a sz*rnakvalót.
Aztán kihajolok az ablakon, és kiköpködöm az egészet.
- Jézus, Jézus!! - átkozódom - Dom, hogy lehetsz ilyen s*gghülye? - baromira tisztában kellett volna lennem vele, hogy nem bírom a hideget. De nekem muszáj volt belezabálni. Na EZÉRT nem udvariaskodom többet.Ezt gyorsan megosztom Lucyval is - Nem vagyok hajlandó játszani a gentlemant, se miattad, se a gyerek miatt! - szögezem le, még mindig az arcomat tapogatva. - Kisgyereket a kiválasztott-vonatra! Az eszem megáll.
- Bár a volt feleségemmel volt rosszabb is. - jegyzem meg. - Shauna nagyon adott az etikettre, vendégségben semmit nem volt szabad visszautasítanom, mert akkoer rámeregette az őzikeszemeit, és olyan elkámpicsorodott képet vágott, hogy az ember szájában még a nyál is megsavanyodott. Ennek eredményeképpen egyszer a házigazda lábára köptem rá a fagylaltkülönlegességet, amivel megkínáltak. - Shauna majdnem sírvafakadt, mint ahgoy a házigazda neje is, de én és a ház ura egy kínos perc után hangosan röhögni kezdtünk, mint két otromba kamasz. - Szegény Shauna nem bírta a gyűrödést - jegyeztem meg, majd felhúztam az ablakot. - Lehet be kellett volna vágni az Arénába, hogy rugalmasabb legyen, ha-ha.
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyKedd Május 29, 2012 7:57 am

- Szóval, akkor tényleg lázadást akar szítani - mondom ki hangosan is, abban a tudatban, hogy a vonaton azért még nem hallgatnak le minket. Persze a magánélet szentsége nem több a Kapitóliumbeli népeknek, mint… na, ezt nem tudom befejezni, de nem ér sokat nekik, az biztos.
Látom Dom furcsállja az italos megjegyzésemet, de akkor is. Már csak tapasztalatból tudom, hogy a mentorok nagy része alkoholista vagy drogos, az elenyésző rész választja a cigit. Hogy miért? Na, ezt nem tudom. Talán azért mert az fentebb említett két szer szó szerint elveszi az ember tudatát, míg a cigi csak… isten tudja mit csinál, de nem repít el semennyire. Én egyiket se űzöm ebből a háromból, persze meg vannak a magam okai, és előzményei erre, amit most nem szortíroztatnék, ha lehet.
Dom az ételkínáló avox előtt is hozza a formáját, megkérdezi, hogy hogyan kell nyalni. Én egy pillanatra ledermedem, és imádkozom magamban, hogy a szerencsétlen ne tudjon szájról olvasni. Ahogy a reakciójából észreveszem, vagy nem érti, vagy nem zavartatja magát a megjegyzés miatt. Dom azért megkóstolja, de látom rajta, hogy nem ízlik neki. Hát persze, hiszen fagylaltot vett el. Ugyan nem ismerem olyan jól, de annyit még én is tudok, hogy ezt utálja ugyanis tavaly, nos fogalmazzunk úgy, hogy volt emiatt egy érdekes veszekedés a vonaton, Dom és az isten tudja ki között. Amint az avox lelép Dom egyből ki is köpi a fagylaltot az ablakon. Én csak sóhajtok egy nagyot, és inkább nem fáradok ennek e helyzetnek és az illemnek a felvázolásával, mert ha jól sejtem még rengeteg ilyen alkalmunk lesz. Talán kicsit sok is. Viszont Dom következő megjegyzése váratlanul ér.
- Én nem kértem, hogy játszd miattam a gentlemant, se a gyerek miatt. Én mindössze anyit kérek, hogy ha egy mód van rá, ne dohányozz Sophie előtt, vagy ha mégis, egy ablak legyen a közelben - válaszolok teljesen higgadtan a mondatára.
Azt hiszem egyre jobban kezelem Dom beszólásait. Hát igen, jó pap holtig tanul. Megtanultam, hogy vannak olyan mondatai, amiket jobb figyelmen kívül hagyni, és nem is foglalkozni velük, esetleg elraktározni a későbbiekre. De azért szálljon már le a gyerek témáról, mert ez nem az ő dolga hanem, az enyém.
- Dom, most mondom el másodszor, és utoljára. Az én gyerekem, az enyém a felelősség, és oda viszem, ahová akarom. És, mint mondtam nem értheted, hogy miért hoztam magammal, így kérlek, hagyd ezt a témát - mondom neki direkt lassan és tagoltan. Pontosan úgy, mint amikor ő magyaráz valamit, és azt hiszi, hogy hülyékkel beszél. Szívem szerint azt is megemlítettem volna, hogy kellene neki egy gyerek, de az bunkóság lett volna részemről, és mint tudjuk bunkósodni nem az én reszortom.
Na ez aztán biztosan nem látszik meg, hogy Dom volt felesége adott az etikettre, mert… na mindegy, nem használok csúnya szavakat a volt mentoromra, akinek ha azt vesszük, az életemet köszönhetem. Az én anyám is rengeteget, ad az etikettre, de ez rajtam meg is látszik. Udvarias vagyok, nem szájalok a nálam idősebekkel - mostanában -, és tisztelettudóan viselkedem az avoxokkal, ja és társaságban is jól tudok mozogni. Ez Domra nem tudom, hogy mennyire igaz. Talán egyszer kiderül, talán nem. Igazából nem fogok kardomba dőlni, ha nem kerül rá sor.
- Nem vicces - rázom meg a fejem. - Én még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám az arénát, még akkor sem, ha ő maga a viadal egyik irányító személye - mondom ezzel egyaránt utalva Snow elnökre, és Akeria Westre, valamit az össze játékmesterre, akik részt vesznek ennek a hülyeségnek a megszervezésében. -
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptySzer. Május 30, 2012 6:19 am

A kioktatás természetesen bántja az érzékeny fülemet, meg a szűzlány lelkemet is, ha-ha. Lesújtó pillantást vetek Lucyra, majd újra lehúzom az ablakot, és újra rágyújtok.
- Hát persze, hogy a te istenverte gyereked - vonok vállat - Épp csak arra próbáltam célozgatni, hogyismondjam, hoy ne tűnjek hímsovinisztának, és ne is sértsem meg a hölgyet, de mégis kimondom: k**vára mindannyiunkat bajba sodorhatsz, ha bármi is történik vele, De akkor én mosom kezeimet.
Azt már akár hozzá sem teszem, hogy ha neadjisten úgy adódik, és tényleg kirobban a forradalom, mi leszünk a legnagyobb veszélyben, mert mi vagyunk ott a kapitólium orra előtt. Mit fognak először támadni? A gyereket, aki a gyengepontja az egyikünket. Mindegy, ne nekem legyen igazam. Engem aztán ugyan nem izgat, amíg engem békénhagynak, nem kell gyereksírásra riadnom éjjelente, ésatöbbi, ésatöbbi.
Lucy aztán elsírja nekem a világmegváltó gondolatait a Shaunás poénomra, és azt sem hagyhatom szó nélkül.
- Azért nem kell besírni tőle - fújom ki a füstöt. - A Viadaltól még mindig kevesebb ember hal meg, mint például tüdőgyulladásban, azon meg mégse sirdogál senki... Nagyobb az esélyed, hogy tüdőgyulladást kapsz, vagy éhendöglesz. Ez is csak egy szükséges rossz, amin lehet, hogy át kell esni, de lehet, hogy nem. Shaunára pedig tényleg ráférne egy kis rugalmasság. - emlékszem, azon kapta fel legutóbb a vizet, mikor mentünk valahova, és megjegyeztem egy nőre, hogy "Hmm, micsoda ékszer lábai vannak! Olyan nyakbavalók" Nagyon szórakoztató ilyenkor Shauna arca, először elvörösödik, aztán elsápad, aztán, na igen, aztán kitör a világháború. Csak ne bőgne mindig, azt nem szeretem. Annak meg pláne semmi értelme, hogy rákezdjen a "persze, mert ő tudna neked gyereket szülni" dumára. Nem kell nekem gyerek, csak a kapitóliumnak kellett volna, de őszintén szólva megkönnyebbültem, hogy nem született. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Gyerek. Pff. Kell a ***-omnak! Mindenesetre nem igazán az én témám. Én ugyan nem folyok bele.
De amúgy Shaunának egy szava sem lehet, PAnem legjobb orvosaihoz vittem el, hogy derítsék ki mi a baja. Azt mondták, nem értik, miért nem esik teherbe, mikor mindene ép hozzá. Hát ezért akár kár is volt annyi pénzt kiadni, ennyit én is meg tudtam volna csinálni. Nem akartam mondani, hogy addig nem is fog teherbe esni, amíg ilyen stresszes mint egy idegropi, de hát én nem vagyok se kapitóliumi se orvos, úgyhogy igazából akár csendben is maradhatok.
Szóval, bezzeg, mikor megjegyzéseket tettem az utcán, akkor Shauna meg cirkuszt csapott, mintha megöltem volna valamit. De hát ilyenkor mindig megmondtam neki, hogy baby, cry me a river. Most erre mit mondjak.
Gondolkodásomból az riasztott fel, hogy a körmömre égett a csikk. Gyorsan kidobtam, és felhúztam az ablakot.
- A középkorban kellett volna élnem - közlöm Lucyval, miközben megtöröltem a kezem. -Mert akkor még voltak csodás lédik! Na mindegy, szóval mi a terved mára? Vagy egész nap így akarsz állni a gyerekkel?
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyPént. Jún. 01, 2012 8:12 am

Okké, életem sorén három dolgot megtanultam. Az első, hogy nem foglalkozom az előítéletekkel, a második, hogy a viadal egy rohadt szemét dolog, ami a mi békénket hivatott tönkretenni, és a harmadik… a harmadik az, hogy mindig számoljak el tízig a karambol előtt. Ez a karambol jelen esetben az, hogy Domnak feltett szándéka kihozni a sodromból, legalábbis én azt hiszem, mert eddig nagyon arra hajaz. Na jó, bagy levegő és 1,…..5….12….31….70……….100. Na, így már meg tudok szólalni anélkül, hogy olyat mondanék, amit a későbbiekben még megbánok. Tehát immáron, ha nem is teljes lelki nyugalommal szólalok meg, de a hangom nyugodt.
- Nem kértem soha, hogy vállalj az ÉN tetteimért felelősséget, és ha történne valami, akkor meg oldom egyedül. Akár hiszed, akár nem meg tudom védeni, és ha rajtam múlik, akkor nem fogok olyan helyzetbe keveredni, hogy a gyenge pontomat kelljen támadni - mondom neki teljesen nyugodtan, még a hangomat sem emelem fel, nem érné meg Dommal szemben, és az esetleges sértődéseknek sincsen túl sok értelme, mivel Domot ezek nem különösebben érdeklik.
- A tüdőgyulladás nem a legjobb példa, mert az természetes halál, míg a viadal mesterséges, amit a Kapitólium irányít, amúgy meg nem hiszem, hogy a rugalmasságot a viadallal lehet, csak megszerezni - mondom ugyan csak tényszerűen.
Őszintén, néha olyan Dommal beszélgetni, mintha a fogamat húznák, vagy a saját kivégzésemre mennék. Azzal nincs baj, hogy Dom mindig kimondja az őszintét, az sokkal jobban zavar, hogy nem foglalkozik azzal, hogy kiket tipor közben össze, vagy milyen érzelmeket sért meg. Persze ezt soha nem fogom neki elmondani, mert nagyobb oltást kapnék, mint az előbb, amit nem biztos, hogy kibírok anélkül, hogy felemeljem a hangom, amit nagyon nem szeretnék. Először is, mert nem szeretek kiabálni, másodszor meg, nem akarok Dommal kiabálni, mert én jönnék ki rosszul belőle, az biztos.
Igazából semmi kedvem most ellenkezni Dommal, de ha kell megint ki fogom oktatni, nem igazán érdekel, és szerintem őt se nagyon tudja érdekelni. Persze itt felmerül a kérdés, hogy mit tudja érdekelni Dominic Sarchert? Őszintén; nem tudom, de nem is érdekel, viszont, ha tippelnem kéne, akkor a bagózásra, a mentorálltak győzelemre vezetésére, és… és ennyire tudnék tippelni. Hogy ezen kívül mit szokott csinálni az öreg, na az jó kérdés, ember legyen a talpán, aki megfejti, de ha jobban belegondolok Isten legyen a talpán, aki megfejti.
- Nem tudom - válaszolom. - De az biztos, hogy nem fogok itt állni egész nap, ha Sophie - igen, külön kihangsúlyozom a „gyerek” nevét - felébred sanszos, hogy körbe kell járni az egész vonatot A-tól Z-ig, utána nem tudom, majd kiderül - vonom meg a vállam. Igazából, ha rajtam múlna, ki sem mozdulnék a lakó vagonok területéről, viszont van egy 4 éves lányom, aki most utazik életében először vonaton, és minden bizonnyal kíváncsi lesz.
- Na és te mit tervezel? - nézek rá kérdően, vissza fojtva a mondat folytatását mely így hangzott volna: „ Mit tervezel azon kívül, hogy sírba viszel engem, és azt akivel éppen beszélgetsz?”. Persze nem tettem fel ezt a kérdést, mert nem lett volna szép, viszont a vonaton, csak három ember tartózkodik, aki el tudja viselni Dom stílusát. Az egyik ugye én vagyok. A másik kettő meg Thomas Malloy, az ex-harmadik körzetes és Tanner. Ja, és vannak ketten, akiknek meg kell tanulniuk ezt elviselni, és kiszűrni belőle a lényeget, ezek pedig a kiválasztottak vagyis Ally és Matt.
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptySzomb. Jún. 02, 2012 10:30 am

Nem igazán értek egyet Lucynak a gyökérségeivel, de hát ő is nő, persze, hogy túlreagál mindent. Főleg, hogy a pulyája is ott lóg a karjában. Mintha ő döntené el, hogy bajba keveredik, vagy sem. Mintha, ha bajba kerülnénk, udvariasan megkérdeznénk, hogy "akkor most ki vállalja magára? Ja, a hölgy? Persze, persze, akkor csak vele küzdünk meg" és Lucy meg majd jól elbánik velük (miután kapott fél óra előnyt, hogy elrejtse a gyerekét. ) Hagyjuk már. Igazából erre nincs mit mondanom, úgyhogy inkább nem is mondok semmit. Tüntetőleg hallgatok. Végighallgatom a tüdőgyulladásos eszemfuttatást is, és udvariasan rámosolygok, mintha a fogamat húznák. Elég fárasztó duma.
Azért magamban felnyögök, amikor közli, hogy ő még kirándulni akar a gyerekkel a vonaton. Jézus! Visszaadom a nemlétező diplomámat. Komolyan. Ez nem a vidámpark, meg a játszótér, ez... Egy vágóhíd.
Komolyan nem értem ezt a lányt. Az egyik pillanatban még előadja, hogy a Viadal korántsem oylan természetes, mint egy tüdőgyulladás, aztán meg előadja, hogy miért hozza a gyerekét a Viadal közelébe.
De már megint itt tartunk, és azért annyira nem érdekel.
Az "istenverte gyerek" azonban mocorogni kezd az anyja karjában, majd kinyitja a szemét, és egyenesen rám szegezi.
Először arra gondolok, hogy egy ilyen kiskölyök olyan, mint a macska mikor megkölykedzik az alomban, pont úgy tud nézni. Aztán a levegő is megfagy bennem.
- A... apa...?- olyan émelyítően édes kisgyerekhangja van, amitől az ember szivárványt hány. De miért néz rám Lucy ilyen megkövülten...?
Aztán leesik.
NEKEM mondta azt, hogy apa.
Olyan pofát vágok, mint a kutya, mikor hatot kölykedzik és baromira meglepődik rajta?
- Hát nem igazán - szakad ki belőlem,de már nem lehet visszaszívni. A kislány értetlenül néz rám, majd, ahogy kitisztul a látása, valószínűleg kezdi felfogni, hogy nem engem keres. - Ja nem. Ez csak a morgós bácsi!
Lucy fehér, mint a fal, abszolút használhatatlan, és nem akarom, hogy elbőgje magát, úgyhogy határozott mozdulattal a gyerekért nyúlok, és átveszem tőle, majd félszegen az ablakhoz fordulok vele, hogy nézhesse az elsuhanó tájat, míg az anyja összerendezi az arcvonásait.
- Apával álmodtam - közli a kislány, és én csak arra tudok gondolni, hogy fogja már be, még csak az hiányzik, hogy Lucy tényleg bőgni kezdjen. Aztán rájöttem, hogy egy négyévesre vagyok ideges. Gyönyörű vagyok, mondhatom. - Te ismerted az apukámat?
- Ja, egy kicsit. - dörmögöm, és azon gondolkodom, milyen isteni erővel lehet elhallgattatni egy ekkora kölyköt.
Aztán odahajol hozzám, és hangosan suttogni kezd a fülembe, meleg lehellete csiklandozza a nyakamat. Reméljük nem köp le.
- Apa itt volt álmomban, és azt mondta, hogy te majd megvédesz minket - mondja magabiztosan és rámvigyorog. Jézusom. Valaki nagyon fejbevághatta ezt a gyereket, én megvédeni őket? Et pont egy rossz példa volt.
- Apád téved - vonok vállat - Legutóbb sem sikerült...
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptySzomb. Jún. 02, 2012 11:57 pm

Dom nem reagálja le a mondandómat, aminek kifejezetten örülök, mivel nem vártam rá sok jót. Aztán teljesen váratlanul Sophie mozgolódni kezd a kezemben, erre én egy kicsit távolabb tartom magamtól, majd rámosolygok az ébredező kislányra, aki első pillanatban Domot tekinti meg. Igazából nem várok tőle semmi reakciót, de olyat mond, amivel teljesen meglep.
- A... apa.? - kérdezi, miközben… Domra néz.
Okké, én erre teljesen lefagyok, mivel Sophie már hosszú ideje nem kérdezett az apja felöl. Persze, amikor tavaly visszajöttem a viadalról rengeteget kérdezett, és én válaszoltam neki, persze minden hazugság volt, de nem tudtam elmondani egy három éves gyereknek, hogy az apja öngyilkos lett egy viadalon.
Mire észbe kapok a lányom már nincs nálam, mivel Dom egy határozott mozdulattal kivette a kezemből. Ami azt illeti, ezért nagyon hálás vagyok neki, elvégre ha nem teszi meg, szerintem elejtettem volna. Túlságosan felkavarodtak az érzelmeim. Már nem érdekel, hogy ki lát, neki dőlök a zakatoló vonat falának és a kezembe temetem az arcomat és igyekszem visszafojtani a könnyeimet. Túl sokat sírtam az elmúlt körülbelül egy évben, túl sokat, csoda, hogy még van könnyem. De már késő, érzem, hogy a cseppek végig folynak az arcomon, majd a földön landolnak. Egy nagyon rövid ideig hagyom, majd elkezdem törölgetni az arcom, a bal kezem ruhaujjával. Amikor a csuklóm és az alkarom egy része az arcomhoz ér akaratlanul is, de megremegek, mivel érzem az apró sebhelyeket a karomon.
Nem hosszúak és a verőerem közelében sincsenek, mivel nem akartam magam megölni, de túl nagy volt a feszültség bennem, és éjszaka volt. A három gyerek békésen aludt (Anna is éppen nálunk volt) én meg felriadtam, mert megint rémálmom volt, ugyan az, ami azóta kísértett, hogy visszajöttünk a viadalról. Én lementem a konyhába, hogy keressek egy altatót, amikor megláttam a kést a konyhaasztalon. Az agyam egy racionálisabb fele óva intett ettől, de a másik szinte üvöltött, és már nem volt visszaút. Az volt az első, és az utolsó alaklom is, de akkor megnyugodtam, és a fájdalomnak köszönhetően végre éreztem, hogy élek, valóban élek. Talán a viadal után, azon az éjszakán voltam utoljára az a Lucy, aki a viadal előtt voltam.
Mindenesetre, miután letörlöm a könnyeim Dom és Sophie felé fordulok. Dom háttal áll nekem, de azt látom, hogy Sophie nagyon magyaráz neki valamit, valamiről. Igazából nem nagyon figyelem a szöveget, így nem is értem, de ha őszinte akarok lenni, akkor nem is érdekel.
- Na, visszajössz hozzám? - kérdezem természetesen a lányomat, és nem Domot.
Erre a kérdésre Sophie először Domra néz, majd rám végül egy széles vigyorral az arcán bólint, így visszakerül hozzám a lányom. Szerencsére már vagyok annyira jó állapotban, hogy meg tudjam tartani, így nem áll fenn az a veszély, hogy leejtem.
- Köszönöm - mondom Domnak tényleg hálásan. Hogy őszinte legyek, erre nem tudom, hogy milyen reakciót várjak, de én így jobban érzem magam, hogy megköszöntem.
- Anya, képzeld nagyon jól elbeszélgettünk a Morgós Bácsival - mondja nekem a lányom, a maga aranyos kis stílusában.
- Tényleg? - kérdezem meglepve, mert őszintén; fogalmam sincs arról, hogy egy gyerek miről beszélgethet olyan jót Dommal, mert néha még nekem is nehezemre esik szó nélkül hagynom egy-egy megjegyzését. - És miről is beszélgetetek pontosan? - teszem fel a kérdést, ami itt motoszkál a fejemben, mert ez tényleg érdekel. Így felváltva nézek a lányomra és a mentoromra, hogy valakitől végre megkapjam a választ a kérdésemre.
Vissza az elejére Go down
Dominic Sarcher

Dominic Sarcher


Hozzászólások száma : 47
Age : 47
Join date : 2012. May. 01.
Tartózkodási hely : Panem, District 3

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptyHétf. Jún. 04, 2012 1:01 pm

Diszkréten nem fordulok vissza, amíg Lucy össze nem szedi magát. Hát na, azért még elég friss a seb, én tökre megértem. De azért remélem hamar összerendezi az arcvonásait.
- Na, visszajössz hozzám? - kérdezi végül, és gondoltam elsütök egy poént, de mégse tettem. Először megijedtem, hogy a gyerek mét itt akar maradni, és beszélgetni akar, de hála annak a magasságos istennek, azonnal átkéredzkedik az anyjához. Még jó, lehet, hogy én tűntem volna bunkónak, ha visszatuszkolom az anyjának.
A gyerek sajnos beköp, hogy "beszélgetett velem" és az anyja nem is tud túllendülni ezen, feltétlenül meg kell kérdeznie, hogy miről. Jelezvén, hogy én nem kívánok társalkodni, rágyújtok a bagómra, és újra kihajolok az ablakon. Régen voltak dohányzóhelységek, mi a tököm van, hogy most nincsenek? Bio-k lettünk, meg beléptünk valami Unioba esetleg, és nem szabvány? Tudom én, hogy mostanában a Kapitólium nagyon rákattant erre az egsézséges életmódra, de hát nehogymár. Akkor ennyi erővel a viadalokat is beszüntethetnék, a Viadalok eléggé ártanak az egészségnek.
- Mondtam neki, hogy álmomban láttam apát, és ő azt mondta nekem, hogy.. Mi is a neved? - asszem ez a kérdés nekem szól. Behúnyom a szemem, és kifújom a füstöt. Nem lehetne, hogy hanyagoljuk a témát? Nincs kedvem halott apukákról meg visszajáró szellemekről beszélgetni. Az ilyesmikben csak azok hisznek, akik túl hülyék ahhoz, hogy felfogják, hogy mi folyik körülöttük az életükben.
- Dominic - mormogom a cigivel a számban. Összeráncolja a szemöldökét. Jó, hát kicsi még, a Dominic biztos nagyon megterhelően hosszú a számára. Úgyhogy nagy kegyesen hozzáteszem: - Dom.
De mint kiderült, nem ezen botránkozott meg.
- DE mi a teljes neved? - csóválja a fejét. - Anya azt tanította, úgy illik bemutatkozni, a teljes neveden!
- Anyád azt nem tanította meg, hogyan ne bosszants fel? - repül vissza a kérdés csak úgy csuklóból, aztán megint rájövök, hogy egy négyévessel beszélek. Nem is kell Lucyra néznem, egyből érzem a gyilkos pillantását. Már annyi gyilkos pillantást lődözött, hogy kezd hiteltelen lenni. - Na de, hogy szó ne érje a ház elejét. Dominic Noah Sarcher vagyok, és nem szeretem, ha a kislányok nem tudják, mikor kell csöndbe maradni.
- Kezet is kell fogni hozzá - makacskodik a gyerek, és el nem tudom képzelni, hogy mi üthetett belé, hogy ilyenekkel foglalkozik, pont most.
- Neked el kéne töltened pár napot a drága Shauna nénivel - mondom a gyereknek, nem minden iróniától mentesen. - Csak úgy lubickolnál a társaságában. - Shaunától aztán tutira megtanulná az etikettet, hogy egy olyan karótnyelt fapi*a legyen a gyerekből, mint belőle. Ó anyám borogass.
- Amúgy lehet, szerencséd lesz Shaunához - vetem oda könnyedén Lucynak, miután visszafordulok az ablakhoz, hogy kihamuzzak rajta. - Ő is meg fog jelenni a Viadali rendezvénysorozaton. Udvarol neki valami pasas a Kapitóliumból. Akkor ismerkedhettek meg, mikor odajárt kezelésekre. - kicsit gondolkodom, szívom a cigimet, aztán hozzáteszem: persze, akkor Shauna lerázta a közeledését, igazán hűséges asszonyka volt . Csak tudnám minek, ő akár félre is k*rhatott volna, úgyse lett volna terhes ugyebár... és a fazon is rendes volt, mert nem vetette be a "kapitóliumi vagyok, és az lesz, amit akarok" c. produkciót, hanem szépen türelmesen kivárta, amíg mi elválunk, és csak utána kezdte újra módszeresen megkörnyékezni az exfeleségem. Shauna nekem panaszkodott erről, de hát mit mondjak rá? Nagyon megható, hogy még mindig engem szeret, de szerintem hiába vár, jobb, ha keres magának valami embert, akivel kicsit több szerencséje lesz...
Vissza az elejére Go down
Lucy Andrew-Smith
Admin
Admin
Lucy Andrew-Smith


Hozzászólások száma : 60
Age : 31
Join date : 2012. Apr. 29.
Tartózkodási hely : Harmadik körzet

Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             EmptySzer. Jún. 06, 2012 5:29 am

Ha pillantással gyilkolni lehetne, Dom már nem halott, hanem zombi státuszban mozogna itt, ugyanis ma már legalább 1000 ilyen „ha nem fogod be, kinyírlak” pillantásban részesítettem. Komolyan, nem lehet egyszer, csak egyetlen egyszer normálisan viselkedni? Vajon belehalna, ha egyszer kedves lenne valakivel, csak pár pillanatig. Esküszöm, én kezdek félni a TV-s szereplésektől, bár talán Dom ott kicsit kedvesebb, elvégre tavaly is szerzett támogatókat, vagy mi.
Bár, sajnos Sophie is elég makacs, és az anyám tavaly belenevelt a gyerekbe egy-két érdekes dolgot, például ez a kézfogós dolog is olyan. Én csak ahhoz ragaszkodtam anno, hogy ő mutatkozzon be rendesen és kész. Nem kell kimondottan kierőszakolni a másik nevét, szerintem. Bár, ha anyám hallana, biztosan rosszul lenne, mert neki az etikett a mindene, de komolyan azzal kel és azzal fekszik.
- Nem hiszem, hogy egy hamar összefutnánk az Ex-feleségeddel - mondom Donak, mire érdekesbe megkapom azt a választ, hogy de igen is a Kapitóliumban tartózkodik, mert valami Kapitóliumi csávó udvarol neki.
- Hát egészségére, bár azért be kell vallanom, hogy szerintem azért léteznek rendes Kapitóliumiak is, csak eddig eggyel sem találkoztam - vonom meg a vállam. - Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy ha megcsal, pont akkor született volna gyereke, mert akkor ugye nem görcsöl rá annyira - mondom és igyekszem túl lendülni a dolognak azon abszurditásán, hogy éppen egy Kapitóliumba tartó vonaton állok, miközben az ex-mentorommal az ő ex-feleségéről. Komolyan, mondja nekem valaki, hogy ez normális? Bár, ha azt vesszük a normális fiktív fogalom, kinek mi. Meg azt is hozzá kell venni a dolgokhoz, hogy Domról beszélünk, akinél a normális nagyon, de nagyon relatív fogalom. Persze ezzel nem arra akartam utalni, hogy Dom nem normális, csak… na mindegy, ebből már jól úgyse jöhetek ki.
- Egyébként mit is akartál mondani az előbb? - jut eszembe hirtelen, hogy a lányom éppen egy mondta közepén állt meg, így kérdőn nézek rá, mire ő Domra néz jó fél percig, aztán mosolyogva felém fordul, és a következőket mondja:
- Igazából nem is volt olyan fontos - fonja meg a kis vállát.
- Hát… jó, ha te mondod - lepődöm meg a válaszán, majd Dom felé fordulok, mert van egy kérdés, amit nem tudok magamban tartani, mert számomra kicsit abszurd a helyzet.
- Dom, miért vetted el Shaunát, ha nem szeretted, mert a szavaidból erőteljesen ezeket veszem ki? - mondom neki szemrebbenés nélkül.
Igazából számomra tényleg abszurd, hogy miért vett el valak olyat, akit nem is szeretett, persze ez a magán ugye, de engem érdekel, és ha engem érdekel valami, akkor meg kérdezem. Persze fel vagyok készülve azokra a tipikus, csípős „Dom féle válaszokra”, de azért remélem, hogy most egy ilyen válaszban, a feltett kérdésem válasza is ott lesz.
Bár turkálni Dominic Sarcher magánéletben? Nagybátorságra vall… nagyon nagyra. Lélekben pedig felkészülök konkrétan mindenre, ami most jöhet...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Folyosó             Empty
TémanyitásTárgy: Re: Folyosó    Folyosó             Empty

Vissza az elejére Go down
 
Folyosó
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Folyosó a kiképzőtermek között - Ally & Steven

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The hunger games :: Viadal :: Vonat út-
Ugrás: