Matt Gottlieb
Kiválasztottak
Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Jun. 03.
 |  Tárgy: Distric 3 - Matt ketrece Szomb. Júl. 28, 2012 4:53 am | |
| "The game rules have changed!" Előzmény az állomás utáni közös helyiségben:
- "Ezt még megbeszéljük, fiam."- néz rám unott képpel Dominic, bár nem kerülte el a figyelmem, hogy igen csak elgondolkozott miközben beszéltem.- "Bár ennél már jobb sztorit is hallottam."
- Na igen, nem mindenkinek jut ékesszóló Gyöngy.- mondtam "csak úgy" hangnemben. És bár ennek a kis megjegyzés tényleg semmi jelentősége, kivéve(!), ha ismered Sarcher becenevének keletkezését.
- "Tudod... ez szívás." - néz rám szánakozva Allison. Valamiért nem hiszem el, hogy őszintén gondolná a dolgot, ami egyből előhozza a gyanakvó énem. És bár nem vagyok az a típus, aki magára veszi az ilyeneket, mégis néha megesik, hogy gondolkodás nélkül visszavágok egy csipkelődő válasszal:
- Nem nagyobb szívás, mint a Kapítólium anyuciját feldühíteni.- vonom meg a vállam, majd, épp csak a századmásodperc törtrészére megjelenik az arcomon egy pimasz mosoly, amit vagy észrevettek, vagy nem a mentorok, mindenesetre az értelmezését rájuk bízom.
- "Nos, értékelem, hogy ezt mind hallhattam, de jobbnak látom, ha minél előbb távozok, mielőtt a kis szöszi is belekezd az ő történetébe. Épp elég volt nekem Gottlieb nyáladzása."- pattan fel hirtelen Niessa. Fogalmam sincs mit érzékelt a mi beszélgetésünkből, mert leginkább úgy néz ki, mint egy morfin függő fanatikus, kinek az istene a vér, ami szerintem nem is állhat messze a valóságtól. Mindegy is, így csak könnyebb lesz nem megkedvelnem, ami lássunk be, nem nehezít meg
- Fecsegőposzátás szép álmokat miss Howells!- dobok felé egy csókot, miközben vidáman rámosolyogok. Látom rajta, hogy irritálom, de azt a lenézést is, mely arra enged következtetni, hogy nem tart többre egy hangyánál, melyet a földbe tipor. Mégsem törik meg a mosolyom, a testtartásomban nincs semmi fenyegető, mégis most ha valaki mélyen a szemembe néz megpillanthatja az elszánt tüzet mely bennem ég. Ha van olyan szemfüles, aki ezt eszre veszi az rájöhet, hogy jobb ha nem vesz félvállról, mert a bárgyú vigyor nem biztos, hogy egy hüŁe gyereket takar. Persze, lehet mégis! Majd a viadal végén kiderül...
Ezután miss polgármester-kisasszony veszi át a szót és jól leugatja a mi nem túl humanista mentorunk. Nem mondom, hogy nincs igaza, de még egy kutyának is van annyi esze, hogy nem harap abba a kézbe, ami enni ad neki. Persze lehet ez bejön Mr. Mentor úrnak, na meg a Kapitóliumi bájgúnároknak, de én úgy vélem, a túléléshez vezető utat magunkban kell keresni. Ekkor, mintha csak az elméletemet akarná cáfolni, Steven Bass hangján csendül fel a végzet:
- "MIND meg fogtok halni."- zengi a fiú, mire Alli halálsápadttá válik és kirohan a teraszra. Semmi bajom a Bass fiúval, sőt a szívem mélyén csodálom, hogy ily nyíltan szállt szembe azzal kinek csak játék az életünk, de most mind hallhatjuk, hogy mi lett a vége. Agy-mosott zombi lett, mert miért is fenyegetné halállal a saját testvérét, ki szintén Kiválasztott és akkor itt van a körzetes társam, az állítólagos szerelme.
- Nahát, ez a Niessa tud valamit.- mosolyodok el halványan, mert lám, most jött el a szöszi drámázásának az ideje.- A szobámban leszek.- ezzel sarkon fordulok. Mielőtt kisétáltam volna, még odaintek Lucy-nak -mivel már csak ő áll odabent, gondolom a döbbenet megbénította és ezért nem rohant ki az erkélyre-, majd az ajtó felé veszem az utam.
Ahogy távolodok úgy szűnik meg az odakint összegyűlt tömeg zaja és áldásos csend veszi át a helyét, melyet az én mély, de halk hangom tör csak meg, mikor kimondom azt, melyet a fiú által hozott tudtunkra az elnök:
- A játékszabályok megváltoztak!... Folytatás Matt "ketrecében":
Vajon mit nyerhetek ezen a fordulaton, vagy épp mit bukhatok?- tűnődöm az ágyamon fekve, miközben a plafon girbegurba erezetét bámulom. Csak egy valami jut eszembe, és az Masha!
- Basszus! Basszus! Basszus!- csapom az összeszorított öklöm az egyik párnára, mire apró kis tollpihék kezdenek el kavarogni a levegőben akár a hópihék. Nem utálom az életem, nem kívánom a halált, de ha ő meghalna az rosszabb lenne a számomra a halálnál is. Nem vagyok önző fajta. Ha más oldalán találja meg a boldogságot, más gyermekeit neveli az én szívem már attól is boldog ha mosolyog, hisz él... de most... a Halál már feni a kaszáját és félek attól, hogy a pimasz mosolyom kevés lesz ahhoz, hogy megállítsam.
Feltápászkodom és elkezdek fel s alá mászkálni. Odahaza gyakran, ha gondolkozni vágytam megmásztam egy hegyet, vagy tettem egy kiadós sétát, de itt úgy érzem magam mint egy ketrecbe zárt állat. Hiába a pihe puha ágy, az egy gombnyomásra megjelenő étel, a csapból folyó kellemes meleg víz, csak egy malac vagyok a vágóhídon, kit előbb jól felhizlalnak, aztán pedig levágnak.
Aztán hirtelen megtorpantam az ajtó előtt. Muszáj voltam belátni, hogy kell Dom és Lucy hogy addig húzzam az arénában, míg Masha biztonságban nincs és kellenek az átkozott "rajongók, drukkerek", hogy túléljem ami rám, ránk vár. És beszélnem kell Masha-val is, hogy tisztázzunk egy-két dolgot, mielőtt megkezdődik a játék.
Ezzel az elhatározással nyúltam a kilincsért -bár azt még nem tudtam kit keresek meg előbb-, de ekkor kopogtattak az ajtómon....
| |
|
