Damien Staffield

Család:

Anya: Evelyn McBeth, egy csendes sötéthajú, kedves, de sokat betegeskedő varrónő. Jelenleg 34 éves lenne, de két éve meghalt betegségben.
Apa: Jonathan Staffield, iszákos ipari munkás és festő. Jelenlétét csak azzal érzékelteti, hogy hatalmas rendetlenséget és borzalmas piaszagot hagy maga után, egyébknét ártalmatlan. Jelenleg 40 éves, egyszer kiválasztották a Viadalra, de bátyja jelentkezett helyette. Azóta iszik és testvére munkáját végzi.
Testvérek: Emilia Staffield, Lilian Staffield, Iliana Staffield és egy féltestvér Lucia Frier. Emilia és Iliana az idősebbek, anyjuk helyébe álltak, már mindketten dolgoznak. Lilian 11 éves, jövőre kerül be először a neve a sorsolásba, Lucia 14 éves.
Szerelem: -
Egyéb: -

Személyiség:

Szegény családból származik, ahol egyetlen fiúgyerekként nőtt fel. Sok fizikai munkát sosem végzett, egy pék kisegítőjeként dolgozott pár évig. Mindig is csendes és álmodozó volt, rendkívül érzékeny és félénk. Nővérei és anyja minden szeretetet megadtak neki, ha már mást nem tudtak, így rendkívül kisfiús maradt. Amikor kiválasztották, rendkívül megrémült és mióta elhagyta otthonát jelleme rendkívül megváltozott...

Külsö:

Sovány, csontos arc, mélykék szemek, szőke, loboncos haj. Teste nemhogy kidolgozatlan, szinte fejletlen is, meglehetősen vékony és nyúlánk.  Ruhái általában rongyosak és kopottak, nővérei vagy anyja által varrottak.

Élettörténet:

A számlálóra pillantok. A nagy zöld digitális számok rohamosan csökkennek. Izzadságcseppek futnak végig a homlokomon, ahogy a számok egyre közelítenek a nullához, és mégis úgy érzem, hogy megfagyok. Az oldalamat markolászom idegességemben és a többieket figyelem riadt arccal. Láttam már elég Viadalt, hogy tudjam, hogy mi szokott történni a Bőségkosárnál.. Nem akarok már az elején.. Letörlöm a homlokomat. Még 40 másodperc. Jobb lábamat megemelem és a föld fölé lendítem. Nem léphetek még, hiszen az aknák végeznének velem.. Még 36 másodperc. Ijedten rántom a kezem a szám elé és ráharapok egy ujjamra. Idegességemben fel is sértem a hófehér bőrömet és vér serken az ujjamból. Átkiabálnak egy platformról és integetnek. Egy magas srác, nem emlékszem a nevére, de emlékszem, hogy az első vagy második körzetből való. Hüvelykujjával végigszánt a nyakán és rám mosolyog, amitől kissé összerezzenek. 28 másodperc. Talán jobb lenne, ha azonnal menekülnék és majd később visszajövök.. Mikor már mindenki szétszéledt.. Mit is mondott a mentorom? Ragadjak meg valamit és fussak olyan messzire amennyire csak tudok. Ezt fogom tenni.. Mit fogjak meg? 19 másodperc! Jajj, mindjárt.. Megint arra a srácra tekintek. Még mindig engem bámul és továbbra is mosolyog. Kiráz a hideg és hányingerem lesz. Egy kicsit hátrálok is, de a lábam hamar az állvány széléhez ér, néhány pillanatra elveszítem egyensúlyomat, majdnem hátra is esem.. 7 másodperc. Teljesen elfog a pánik, előre kell hajolnom, annyira hányingerem van. Már remeg mindenem és egyre homályosabban látok.. Talán elájulok és rázuhanok az aknákra.. Vagy csak valaki elvágja a torkom míg itt fekszem.. 5 másodperc.. Szaporábban veszem a levegőt, mint ezelőtt bármikor. A lihegésem most már nagyon hangos, pánikrohamot kaptam. Talán fel is ordítottam, már nem emlékszem. 3 másodperc.. Uramisten! 2 másodperc!!! Ne... 1 m.. Azt hiszem, hogy elájultam.
Egy rántás hoz vissza a valóságba.. Tehát csak álmodtam.. Mostanában túl sokszor tér vissza ez az álom.. Nincs jó előérzetem ezzel kapcsolatban.