The hunger games
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


A 100 éhezők viadal!
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Kylar Stern egyszer csak

Go down 
SzerzőÜzenet
Kylar Stern

Kylar Stern


Hozzászólások száma : 1
Age : 32
Join date : 2012. May. 12.

Kylar Stern egyszer csak Empty
TémanyitásTárgy: Kylar Stern egyszer csak   Kylar Stern egyszer csak EmptySzomb. Május 12, 2012 2:11 pm

KYLARAZOTHSTERN
Kylar Stern egyszer csak Night_10
titulus:The Night Angel or The Shadowstep


Általános adatok


név:Kylar Azoth Stern
születési hely/idő:Ismeretlen Születési Hely, 1992. Május.13
kor:20 éves


Család


apa: Ismeretlen
anya:Ismeretlen
testvérek:Nincs
egyéb hozzátartozó:



Külsö

Hol is kezdjem. Talán itt 180 cm magas vagyok fekete hajam és kék szemem. A testfelépítésem normális nem vagyok izom pacsirta, de nem vagyok egy pipogya alak sem. Nem igazán vagyok normális ember akár mennyire is próbálok megváltozni. Az én színem igazán a szürke vagy a fekete nem hordok mást, ami megkülönbözetett másoktól az az hogy egy majd 160 cm-es kardot hordók a hátamon.

Belsö

Nem igazán fárasztanálak ezzel tieteket, mint mindig akármilyen szerepjátékos oldalra felmegyek, ezen mindig el kell húznom a számat ugyanis a szereplők jelleme folyamatosan, változik. Kivéve azoké, akik nem csinálnak semmit, de egy komplikáltabb karakternek nem igazán tudod meghatározni a jellemét (belső tulajdonságát). Ám legyen, nem mondhatom szentnek magamat csaló, ravasz és gyilkos is vagyok, de emelet becsületesés és túlságosan jó lelkű a szakmámba, ahogy a mesterem mondaná. Nem vettem meg a gyönyört, de nem is vágyom rá. Ha bemegyek, valahova feltérképezem a helyet. Menekülési útvonalat tervezek, végig mérem az embereket és csoportosítom őket veszélyességi szint szerint. Rossz szokás de, ha valaki a gyilkoláshoz ért az ezt csinálja. A mérgek és az illúzió mestere vagyok.


Élettörténet

Aztohként születem és az utcán nevelkedtem és nem egy tündérmesét fogok elmesélni a boldogan éltünk, amíg meg nem haltunkat felejtsétek, el nem létezik legalább is számomra. Az utcán az erősebb győz, és a gyöngébb meghal ez így van rendjén. Így az, aki egy csapatott kovácsol, még nagyobb esélye van a túléléshez. Legalább is, amíg erős vezetője van. Bemutatom nektek a Sárkányok Céhét a vezért, Ja'lalielnek hívták közvetlen alatta, Patkány, az ököl. Ja’laliel 16 éves volt ő nagynak számított a kezén csak úgy duzzadtak az erek, erős volt, mint a bika. Patkány vele ellentétben egy elhízott túlméretezett paca volt, ami itt igazi ritkaságnak számított itt. Minden egy kocsmánál kezdődött. Itt a fogadó egy mocsárra épült így egy picit meg volt emelve egy pár cölöppel és bambusz padlója volt így néha megesett, hogy néhány pénzérme lesett az apró rések között de, nem lehetett kivenni a pénzt így a padló és a mocsár közzé ragadtak akkora rés volt a padló és a talaj közt, hogy egy megtermett ember utána kússzon a kicsik meg túlságosan féltek bemászni alá a fojtogató sötétségbe a pókok közé. De ma meg kellet, hogy tegyem és meg is tettem a résen át megpillantottam egy alakot 2 m magas volt Talán 30 éves lehetet bozontos, szőke szakállat hordott és egy hatalmas kard lógott az oldalán.
- Miért hagytál el? Suttogta olyan halkan hogy alig értettem a szavait. A bal kezében egy flaskát és a jobbjában dajkált valamit, de nem láttam mi az.
- Azok után a hosszú évek után, amíg szolgáltalak, most miért? Őmiatta? Valami nehéz zuhant padlóra és a vízbe nyomta az arcom, kipréselve a levegőt a tüdőmből. Felhörrentem, és kis híján belélegeztem a vizet.
- Durzo Blint, te mindig meg tudsz lepni. Szólalt meg a súly fölöttem. Semmit nem láttam a férfiból a deszkákon keresztül, csak egy kivont tőrt. A gerendáról ugorhatott le.
- Szép blöff volt, de látnod kellett volna Vondát, amikor rájött, hogy nem fogod megmenteni. Hogy meg sem próbálod. Úgy sikított, hogy majd kiugrott a szemem. A hórihorgas férfi elfordult a pulttól. A hangja lassan, megtörten hangzott:
- Hat embert öltem meg ma éjjel. Biztosan azt akarod, hogy hét legyen?
Lassan kezdtem megérteni, miről beszélnek. A hórihorgas fickó Durzo Blint volt, Veszejtő. A Veszejtők olyanok voltak, mint az orgyilkosok – legalábbis annyiban, ahogy a tigris hasonlít a kölyökmacskához. A mestersége űzői között Durzo Blint vitathatatlanul a legjobb volt. Vagy, ahogy céhünk feje mondta, erről kevés vita akadt, és az se tartott sokáig.
És én még azt gondoltam, hogy Durzo Blint kedvesnek tűnik?
- Blint, amennyit ittál, szerencséd van, ha nem vágod le a saját fejedet. Csak mióta figyellek, megittál...
- Nyolc flaskával. Előtte meg négyet.
Egy pók mászott a lábamon, de nem mertem összerántani a lábamat, nehogy észrevegyenek. Még ha Durzo Blint kedvesnek tűnt is, a kardja szörnyen nagy volt. És okosabb vagyok annál, hogy megbízzam egy felnőttben.
- Blöffölsz. Mondta a férfi, de hallottam a hangjában a félelmet.
- Nem blöffölök. Felelte Durzo Blint.
- Miért nem hívod be a barátaidat?
A pók felfelé mászott combomnak a belső oldalán. Reszketve felhúztam hátul az ingemet, és elhúztam a testemtől a nadrágom derekát, remélve, hogy a pók majd a nyílás felé mászik.
Felettem az orgyilkos két ujját a szájába dugva füttyentett. Nem látta megmozdulni Durzót, de a fütty hörgésbe fulladt, és az orgyilkos teste a padlóra zuhant. Kiáltozás hallatszott, miközben a fogadó bejárati és hátsó ajtaját feltépték. A padlódeszkák rugóztak.
Arra összpontosítottam, hogy ne riasszam meg a pókot, nem mozdultam, még akkor sem, amikor egy újabb lezuhanó test a víz alá nyomta az arcom egy rövid időre.
A pók végigsétált a fenekemen, majd felmászott a hüvelykujjamra. A lassan a szemem elé emeltem a kezem, hogy láthassam .A félelmem beigazolódott. Egy hatalmas remete pók volt, olyan hosszú lábakkal, mint ujjaim. Görcsös mozdulattal leráztam a pókot a kezemről, és megdörzsöltem az ujjaimat, hogy meggyőződjem róla, nem marta-e meg. Néhány méternyire tőlem a résen át valami csöpögött, tócsát képezve a deszkák alatt. Túl sötét volt, hogy lássam, mi az, de nem esett nehezemre elképzelni. A csend kísérteties volt. Ha a férfiak bármelyike járkált volna a padlón, a nyöszörgő deszkák és a ruganyos bambusz elárulták volna.
Az egész verekedés talán húsz másodpercig, ha tartott, és biztosra vettem, hogy senki nem hagyta el a kocsmát. Mind megölték volna egymást? Kirázott a hideg, és nem csupán a hideg víz miatt. A halál nem volt idegen itt, de sosem láttam még ennyi embert ilyen gyorsan és ilyen könnyedén meghalni.
Még a pókra fokozottan ügyelve is sikerült összegyűjtenem hat érmét a következő néhány percben. Ha bátrabb lettem volna, kifosztottam volna a hullákat a kocsmában, de nem hittem, hogy Durzo Blint meghalt. Talán Blint démon volt, ahogy a többiek mondták. Talán odakint állt, és várta, hogy megölhessen, amiért leskelődtem utána. Rettegéstől összeszorult mellkassal megfordultam, és a lyuk felé kúsztam. Hat érme jó zsákmány volt. A sáp csak négyet tesz ki, így holnap tudok kenyeret is venni, amit majd megosztunk Jarllal és
Babával. Egyméternyire jártam már a nyílástól, amikor az orrom előtt valami fényes villant fel. Olyan közel volt, hogy beletelt egy kis időbe, mire ki tudtam venni, mi az valójában. Durzo Blint hatalmas kardja volt, amely a deszkákon keresztüldöfve a sárba fúródott, és elállta az útamat.
A padló túloldalán, épp fölöttem Durzo Blint ezt suttogta:
– Soha egy szót sem erről. Megértetted? Tettem már rosszabbat is a gyerekgyilkosságnál.
A kard eltűnt, és kikecmeregttem az éjszakába. Mérföldeken át rohantam megállás nélkül.

Vissza az elejére Go down
 
Kylar Stern egyszer csak
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The hunger games :: Karakterek :: Élettörténetek :: Félkész élettörténetek-
Ugrás: