Étkező-vagon

Terebélyes asztal középen, körülötte Kiválasztottak, mentorok, kísérők. Az étel tálalva. Akár egy élelemmel telerakott Bőségszaru... Jó étvágyat!

Nem elég, hogy hülyékkel vagyok összezárva, még volt pofája ennek a sok s&ggfejnek és egy helyre pakolták a kiválasztottakat. Most azt akarják eljátszani, hogy még a Viadal előtt megismerjem azokat, akik meg akarnak ölni és esetleg még bratyizzak is össze velük? Hát ez nagyszerű… komolyan mondom, ez az egész dolog évről évre mocskosabb. Egyáltalán hogy bírnak még aludni? Van egy tippem, hogy jobban, mint ahogyan én azt kívánom nekik. Ledobom magam az ágyra és a plafont bámulom, de a kinti zajokat képtelen vagyok kizárni. Mikor éppen egy kisebbfajta dühkitörést indítanék útnak, kinyílik az ajtó és Dolores dugja be a fejét rendellenesen széles vigyorral.
- Gyere Rory! Megnézzük az Aratást. – nemtetszésemet kinyilvánítása végett hátat fordítok neki és lehunyom a szemeimet. Így is kénytelen leszek itt a vonaton szembekerülni azokkal, akiket meg kell majd ölnöm, hogy kijussak innen, hát nem mindegy, hogy mikor szembesülök velük?
- Na mi van, töki? Csak nem berezeltél? – Gus hangjára elfog a mélységes undor és én pedig hatalmas lendülettel pattanok fel az ágyról, kezemben pedig már benne van egy laza jobbegyenes, de a fickó simán kivédi. – Na nézd csak, tökösebb vagy, mint hittem.
Nővére bugyután vihog, majd int a bátyjának, hogy jöjjön, mert lemaradunk az Aratásról és azt ugyebár nem kellene. Nekem még mindig feltett szándékom, hogy maradok, és nem hiszem, hogy pont egy ilyen dugó fog ebben megakadályozni, de ekkor az események furcsa fordulatot vesznek. Először is bika módjára felöklel és mintha csak egy tollpihe lennék, szó nélkül felkap, majd ugyanazzal a lendülettel kivisz a szobából.
- Engedj már el! – kapálózom ezerrel, de még így sem szabadulok. Hogy lehet valaki ennyire erős? Egyáltalán, mi van ezzel az emberrel?! A TV szobáig meg sem állunk és valahogy nagyon nem vagyok benne biztos, hogy ilyen szintű csörtetéssel ott meg fogunk tudni. Végül van olyan szerencsém, hogy mégis és Gus egy laza mozdulattal lehajít az egyik fotelbe, én meg csak pislogok.
- A kölyök megmakacsolta magát, én meg nem akartam lemaradni a műsorról. – mondja egy hatalmas vigyorral, majd levágja magát Dolores és a nővére közé, mondván mindenki kuss, mert kezdődik a műsor. Ők már rég napirendre tértek a dolog felett, amikor én még javában puffogtam és dühöngtem, viszont a himnuszra már én is felfigyeltem.
Az első körzeten már rögtön sikerült kibuknom, hiszen rögtön két 12 éves kiválasztottjuk van. Ilyenkor hol vannak azok a mindig nagypofájú hivatásosok? Anyuci szoknyája alatt? Persze.
Második körzet… Bass vezetéknév és legszívesebben a falnak rohannék… ezt ugye nem gondolják komolyan? Steven húga? Nagyszerű, nincs elég baja már így is annak a családnak?!
Harmadik körzet… te nagyfőnök az egekben… direkt csinálod ezt velem?
Negyedik, ötödik körzet… hát, nem úgy néznek ki, mint a vérengző vadállatok.
Hatodik körzet és az én végletekig unott pofám. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ezek után mégis mit gondolhatnak rólam a többiek? Szerintem semmi jót, vagy azt, hogy egy lesz@rom gyerek, vagy sunyi gyilkos… Ez egyre jobb lesz.
Hetedik körzet… itt sem olyanok vannak, akikből kinézem, hogy kapásból kést állítanának az emberbe.
Nyolcadik körzet… hát, meg kell mondjam, nem könnyű ellenfelek.
Kilenc, tíz… tizenegy… Ruta Feelt… láttam a Viadalát és most visszaküldik?
Megrázom a fejemet, majd még mielőtt ez a hülyék gyülekezete támadásba lendülne, kilépek az ajtón és egyenesen a kajálda felé megyek. Mikor belépek, már ül bent valaki, mégpedig felismerem a második körzetest. Hasonlít Stevenre. Leülök vele szemben és látom rajta, hogy vacilál, majd bemutatkozik.
- Rory. – felelem vigyorogva, majd kezet nyújtok neki. Ezt nektek ott a Kapitóliumban, meg egy jó nagyot a szemetek alá. – Érdekes, hogy így összeeresztik a népet.

-Nem is kicsit,gondolom telerakták kamerával az egész vonatot és nyálcsorgatva várják a showt.-Furcsa,de egy pillanat alatt elszállt az,hogy "jaj szoba áljak-e vele".Miért ne?Ő is csak egy ember aki szerepőlője lett ennek a szánalmas,degenerált emberek részére szánt szórakoztatásának.Most,hogy szemtől szembe itt ül velem Rory,emlékszem mikor Stev róla mesélt.A nagy bajtársa,meg mit tudjam én milye,de minden esetre kedveli.Legalábbis azt hiszem ő az,barna haj,magas,bár alig ismerem egy két perce,viszont látszik róla,hogy nem kedveli sem a viadalt,sem a kapitóliumot vagy legalábbis nem érdekli annyira.
-Rory,nem ismered véletlenül Steven Bass-t?-Tekintetemet elveszem a teritőről és Roryra figyelek,nem értem magamsem miért kérdezek ilyet.Na jó tudom,hinyázik a bátyám és ennyi.Ez bőven elég indok rá,hogy róla beszéljek.Rory,elmosolyodik vagy valami mosoly félét láttok az arcán.Egy ideig nem szólal meg,nem tudom min gondolkodhat.Nem volt nehéz kérdés,igen vagy nem a válasz rá.Hallom,hogy elindult a tömeg,nem tudom hogy ide jönnek-e,de minden esetre idáig hallom a lépteket mint egy csorda.Nyilik az ajtó,páran jönnek cska be,nem hivják magukra a figyelmet.Olyanok mint a robotok,a pulthoz mennek a tengernyi ételhez és állat mondom elkezdik ennni.Se tányér se semmi,csak zabálnak.Mint a malacok az olban,de legalább evőeszközött használnak.Úristen,miket bezsélek én??????Vannak körzetek akik éheznek és most kapnak rendes ételt.Az önsajnlatomat Rory töri meg,elkedz beszélni,Stevenről.A szavak összefolynak,de próbálok minden részletre figyelni.
-Akkor,ismered?-értetlenkedek.Tudom,nehéz felfogom van és lassú is,de ez ne téveszen emg senkit mert megjegyzem a dolgokat és elraktározom szükség esetére.Örlük,hogy Stevenrrel mesélnek,és úgy mint egy hősről,hisz az!Ismét dobogást hallok,és megint egy kisebb tömeg jön be.Tömeg élén Ryan áll,meglátt majd int nekem,rámosolygok,és ennyi az üdvözlésem.Vissza kapom a tekintetem ismét Roryra és csöndben,jó gyerek modjára hallgatom tovább.

A kamerák szóra elhúzom a számat, majd eszembe jut néhány kedves emlék és erre nevetnem kell. Odafordulok az egyik sarokban és egy hatalmasat ordítva elkezdek integetni.
- Hello és MISS! – dobok arrafelé egy csókot és én magam is meglepődöm az előző kirohanásomon. Mi van, ha tényleg volt ott kamera? Semmi különös, max a fél Panem nézett engem totálisan síkhülyének, bár már most is eléggé rajtam van az aratásnapi alakításom után a magabiztos és a lesz@rom stílusú gyerek. Tulajdonképpen indulásnak nem is rossz, legalább nem néznek töketlennek. De visszatérve a témára, miután már sikerült némileg visszafognom a röhögésemet.
- Igen, ismerem Stevent és azt is tudom, hogy mi lett vele. – jelentem ki komoran, majd arra gondolok, hogy nem elég neki, hogy a húgát kihúzták, még a barátnője is önként jelentkezett. Tutira veszem, hogy tombolt, mikor meglátta, mert még tutisicher, hogy él. Miután behúzott a Főjátékmester kis fiacskájának, ezután, hogy ne a nagy nyilvánosság előtt végezzék ki? Ugyan már. A Kapitólium amúgy is szereti élő adásban közvetíteni az emberek halálát, különben akkor miért lennének a Viadalok? Van egy gyanúm, hogy az én kivégzésemet is élőben fogják közvetíteni, merthogy amit tenni készülök, abban nem lesz köszönet nekem. Önkéntelenül is arra gondolok, hogy egyáltalán megéri-e ez nekem? Mitől lesz jobb ettől a világ? Valószínűleg egyszerűbb lenne sunyiban lapítani és megpróbálni úgy megnyerni a Viadalt, de akkor meg, ha nem sikerül, akkor elveszek a névtelenek között, akik meghaltak. A francba már, meg ráadásul, ha Steven balhézott a Kapitóliumban, akkor ki vagyok én, hogy ne kövessem a példáját? Ugyan már, ha már el kell patkolni, akkor adjuk meg a módját. A legviccesebb, hogy így tényleg meg fogom tenni azt, amin Stevennel annyit röhögtünk. Üdvözölhetem majd a Misst élő adásban. Egy mosoly csúszik a számra, miközben erre gondolok. Akkor még nem voltak ilyen gondjaink, mint most, túléltünk egy újabb Aratásnapot úgy, hogy nem húzták ki a nevünket. Talán most is úgy lenne, mint akkor? Ki tudja, ezt már soha nem tudjuk meg, mindenesetre mindig az adott helyzetből kell a legtöbbet kihozni. Most ez van. Miközben én itt nagyban elelmélkedtem magamban, egy csapat özönlött be, és mint az éhes vadkancsorda, úgy vetették rá magukat a kajára.
- Úgy látom rendesen enni luxus! – jelentettem ki hangosan, nem kis megvetéssel a hangomban. Ezzel valószínűleg csak azt érem el, hogy a többiek jól megutálnak, de kit érdekel? Ha már rajtam ragadt, akkor maradjunk az unott pofánál és abból gazdálkodjunk. Legyek-e mellé tahó? Már miért ne? Az Arénában amúgyis szólózni fogok, miért kellene visszafognom magam? Jobb ez így.
- A nyárigyakszin haverodtam össze vele. Tulajdonképpen csak ökörködtünk és kibeszéltük az élet éppen akkor aktuális nagy dolgait. – válaszoltam vigyorogva. – Így igen, ismerem és elég sok mindent tudok róla. Elég hasonlóak a Kapitóliummal szembeni nézeteink is és ez valószínűleg ezek után sem fog megváltozni.
Jah, maximum mindketten mehetünk a vágóhídra. Velem még ugyan semmi bajuk sincs, de majd lesz. Teszek róla.
- Mindenesetre ő még él és nem tartom valószínűnek, hogy a Viadal alatt kivégeznék… annál mocskosabb módszerekkel dolgoznak. – jelentem ki, majd végignézek a szobán és ezek után szólalok meg ismét. – Mindenesetre, már ha elfogadsz tőlem egy ajánlatot, akkor a Viadalon olyan messze próbálsz majd meg elkerülni, amikor az Arénában vagyunk. Nem azért, mert meg akarlak majd ölni, de erősen kétlem, hogy bárkinek is életbiztosítás lenne velem lógni, főleg az után, amire…
Nem mondom végig, majd úgyis rájön, hogy miért.

-Mindenesetre, már ha elfogadsz tőlem egy ajánlatot, akkor a Viadalon olyan messze próbálsz majd meg elkerülni, amikor az Arénában vagyunk. Nem azért, mert megakarlak majd ölni, de erősen kétlem, hogy bárkinek is életbiztosítás lenne velem lógni, főleg az után, amire…-monjda.Nem fejezi be és kiváncsi vagyok miért,talán....nem nem biztos nem olyan.Erős,de nem gonosz.Még vagy ötször elmondom magamban a mondatokat,de nem értem mit jelentenek.
-Figyelj Rory tudom hogy hülyeség amit most fogok mondani illetve kérdezni,de szerinted ha beérünk a kapitóluimba,van esély rá hogy találkozhassak Stevennel?-egyre hallkabban mondom,a végét már szinte hallani sem lehet de Rory éretette mert rögtön megváltozik az arckifejezése.Eldönteni még mindig nem tudom mit érze,gondol,mert nem ismerem,de reménykedek hátha ő is azt mondja akkor an rá esély hogy találkozhassak a bátyámal.Találkozni Stevennel,és..... hátha kiengedik.Tudom,ez most jelen pillanatban lehtetlen de miért is ne? Miért ne lehetne? Háthamár megkapta a bűntetését-ami remélem nem túl fájdalmas volt- és végre elengedik és csak azért vártak mert megvárjak,hogy beérjek én is oda és titokban haza engedik." nem vagy nornmális"-jegyzem meg magamban.Roryra nézek de az arca kifejezése nem változott.Lehet hogy még mindig azokkal van elfoglalva akik ott zabálnak és tényleg nem hallota mit mondok?Nem baj akkor még egyszer elmondom,de mikor belekezdek Rory végre megszólal.Szinte már vagy egy 10 percig hallgathatom,de lehet hogy csak képzelődők.Komolyan ennyit beszél????Na jó,kezdek megörülni ez a bezártság és zsúfoltság nem nekem való.Szónélkül felpattanok és az étkezőből a konyhába megyek.Szerencsémre,hallok ember lépteket.Remélem ROry az és nem tart bunkónak hogy pofátlanul faképnél hagytam mikor csak úgy döltek belőle a szavak.Még mindig sétlok,de lassitani kezdek.Egyre lassabban megyek,míg végül megállok egy kellően csendes helyen.
-Aztaa.-az állam is leesik mekkora ez a konyha.Nagyobb mint a kabinom,Vagy a 3 szorosa.A plafonon csillárok viszont ablak sehol.A padló valami fényes csilivili kővel kirakva,ezek aztán nem viccelnek ha luxusról van szó.A lépteket még mindig hallom,és egyre közelebb jönnek.Megláttok egy árnyékot,és eszembe jutnak a régi idők.Mikor kicsi voltam Carolal bújocskát játszottunk és Carol volt a hunyú.Én bebujtam a szekrénybe és a kis résen néztem ki.Mikor Carol a szekrényhez ért én gyorsan magamra huztam a ruhákat és nem vett észre.Szegénykém kiborult és szaladt a papámnak szólni,hogy eltűntem.Mivel ez egy játék volt én nem szerettem volna feladni és ott ültem bent egész nap.Besötétedett,Carol és apa hazajöttek és újból a keresni keztek.Igazából, csak utána tudtam meg,hogy apa volt az akinek Carol szólt hogy segitsen neki.És ugye mikor újra átnézték a házat,valaki a szekrény felé közeldett és a kiss lyukból csak egy árnyékott láttam meg.Borzalmasan megilyedetm,hogy ki lehet az.Annyira megilyedetm a rejtélyes árnyéktól,hogy sikitva törtem ki a szekrényből,de mikor megláttam édesapám arcát megnyugodtam.És msot újból egy árnyékot láttok,biztos hogy nem apáé és csak reméykedni tudok hogy ez Rory.