The hunger games
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


A 100 éhezők viadal!
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Másodikkörzet

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Ruta Feelt
Admin
Admin
Ruta Feelt


Hozzászólások száma : 226
Join date : 2012. Feb. 05.

Másodikkörzet Empty
TémanyitásTárgy: Másodikkörzet   Másodikkörzet EmptyKedd Ápr. 03, 2012 4:56 am

Eljött ez a nap is. Félsz? Vagy éppen izgatottan veted bele magad? Hányszor an már benne a neked a gömbben? Vagy ez nem is számít, mert már előre tudod, hogy téged választanak?
Ekkor a mindenféle dísszel teli aggatott emberke a gömbhöz lép és....
Sose hagyjon el a remény...
Vissza az elejére Go down
https://thehungergames.forum.st
Megan Bass
Kiválasztottak
Kiválasztottak
Megan Bass


Hozzászólások száma : 26
Join date : 2012. Mar. 04.
Tartózkodási hely : Panem,2. körzet

Másodikkörzet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Másodikkörzet   Másodikkörzet EmptyKedd Ápr. 03, 2012 7:08 am

-Meg,Meg,Megan kellj fel nem sokára indulni kel!-Reggel van,vagy délelőtt?Nem tudom,nem is érdekel.Anyám lassan felemeli a kezét és megfogja a vállam,érintése vérfagyasztó és erőtlen,semmi erő nicns benne,semmi élet,semmi.Szemei szokásosan kivannak sírva,most is látszik még arcán a könnycsepp amit folyamatosan törölget,a sok bőgés miatt úgy néz ki mint valami élő halott.Bár megértem őt,most az egyszer.Ma megint aratásnap van,mivel valószinüleg anyám egyedül fogmaradni amig a viadal tart,tudom hülyeség mert jól élünk,de ő helyette és Steven helyet is gömbe lesz a nevem.Steven,az én bátyám.Az egyik ok amiért anyám éjjel-nappal sír.Steven,nincs itthon.Nem fog edzeni velem utoljára.Nem fog kimenni velem főtére.Nem lesz melletem mikor szükségem lesz rá.Nem,nem lesz ott és ez az én hibám.
-Fent vagyok,mostmár.-Kimászok az ágyamból,érzem ahogy anya kezei lecsúsznak a vállamról és ráesnek a matracra.Szó nélkül kimegyek a szobámból és Stev szobája felé indulok.Emelem a kezemet,de rögtön vissza is húzóm."Nincs itt és nem is lessz"-mondom magamnak.Megfogom a kilincset majd egy kattanás és az ajtó nyitva.Még mindig ugyan az a szoba.Konkrétan semmi sem változott amióta elment.Az ágya rakoncátlanul összevissza,a ruhái a földön hevernek.apránként lépkedve a jobb oldali falhoz ballagok,amint megláttom a falon lévő képet fájdalom hasit belém.Leszedem a tapétáról,majd arcomról lévő könnyeimet megtörölve nézem a képet.Mi vagyunk rajta.Steven meg én,még mielőtt apa meghalt volna.Steven megfoja a kezemet miközben én térdelő apám térdén ülök.Anya Steven mögött áll.Istenem milyen szép nő volt,nem cska szép hanem boldog,és vidám egy tökéletes édesanya.Kopognak,az ajtó nyitva,de kopognak.Visszateszem a képet és vissza ugrok lelkileg a jelenbe.
-Megan,bocsánat ha megzavartalak de öltöznöd kéne.-Kéne bizony,de minek?Az életem tényleg pocsék,semmi nem lehet ennél rosszabb még az sem ha kiválasztanak.
-Csak letusolok aztán öltözök is.-válaszolok.Még egyszer megnézem a szobát.Minden egyes pontját,bár délután láttni fogom,de mindenestere megnézem és elraktározom.Bemegyek a fürdőbe,és levetközök majd jéghideg vizben lemosom magamról a mocskot.Kész is van.Kilépek a zuhanyból és feltekerek magamra egy törülközöt.Átkalodok a szobmba és magamra zárom az ajtót.
-Úristen.-üvőltök fel,az ágyamon egy hófehér ruhát pillantok meg.
-Baj van???Megan mi a baj?-anyám már kintről ordit,az ajtó nyilik,beront rajta és mellm áll.Ő is a ruhát nézi.-Ezért orditottál fel?-kérdezi,majd a meseszép ruhára mutat.Nem birok megszólalni ezért csak bólintok.Összekapom magamat és gúnyósan anyára nézek.
-Köszönöm,de miért vegyem fel?Ez a ruha túlságosan is varázslatos egy ilyen szar dologra.-Megsimitom az ujjam hegyével az alján lévő csipkét.-Meseszép,de mikor csináltad ezt???
-Még,tudod....az előtt amikor apád...-Megölelem.Nem szoktam ilyet csinálni,de nem akartam hallani a mondat végét és látthatólag eléggé megleptem evel az öleléssel.Egy ideig csak én ölelem,majd ő is viszonoza.
-Köszönöm.-ismétlem utoljára.-Akkor ezt veszem fel,és sietek.-Érti a célzást,kimegy és magamra hagyj.Gyorsan felkapom magamra a műremeket és a tükör elé lépkedek,nem tetszik a látvány.Egy lányt láttok,akinek a szemei körül vérvörös karikás vannak.Gyengének tűnők,mint anyám.Ha Steven ezt láttná biztos az égig szidna,hogy ha engem választanak ki nem mehetek ilyen mélabús fejjel emberek közé mert gyengének tűnők.Elfordlok a tükörképemtől és kiveszem a fiókómból a fésümet majd a hajamt megcsinálom.Tegnap tisztitottam meg és ugy száratd meg hogy olyan hatása van mintha loknikban állna,ezért nem nagyon kell vele igazából semmit sem tennem.Belebújók egy virágis cipőbe és leszaladok az előszobába,de futok vissza a szobámba mert ott hagytam azt a kis követ.Azt a követ amit Steven nyomta a kezembe mikor utoljára láttam.öklöm közé szoritom és újra lemegyek az ajtóhoz.
-Indulhatunk.-jelentem anyának.Ő is elkészült,és indulunk is az aratásra.

Óriási a színpad.Tengernyi ember,na jó nem tengernyi de rengetegem vannak.Anyám elfoglalja a helyét,majd én is a lányok csoporta felé indulok.Hirtelen valaki megragadja a kezemet hátulról,én reflex szerüen elrántom és "támadó'helyzetet veszek fel,de miközben megfordulok egyből a támadom felé vettem magam.
-CAROl-sikitok fel.Nagy a tömeg zaja, ezért szerencsére csak a körülötünk lévők figyelnek fel hangomra.Carol,a legjobbarátnőm,régóta nem láttam már ,de mindig is ő volt a másik felem.Bár,mint emlitettem rég nem láttam.mégis mingid úgy vagyunk egymássl,mintha mindenap együtt lennénk.
-Pszt!Meg,nem kéne már a "buli" előtt magunkra hivni a figyelmet.-Cari,mindig is az okosabb,és a figyelmesebb volt ketőnk közül.Mondhatni amolyan,rejtett zsenialitás van a birtokában.Cari,megölel,majd komolyabb és fájdalmasabb hangon folytatja.-Sajnálom,a Stevenös dolgot.
-Hé,Steven jól van csak kicsit rosszul.-Nem akkarok erről beszélni.Se itt,se semmikor.
-Az biztos,amilyen makacs egy kutya biztos birja a strapát.-Carol megfogja a kezem és húzni kezd.-Gyere irány a helyünk,nem tartók igényt,hogy a Békeőrők rángassanak oda.
-Menjünk.-Kézen fogva sietünk a helyünkre,mint elsőben.Beállunk két idősebb lány elé.Raina és Liana elé.Az itteni főépitész mester lánye Raina,csak ezért ismerem.Apa egyszer elvitt egy ilyen munkahelyi "találkozora' és mivel nem volt más lány ott-illetve kislány-ezért Rainával játszottam amig Apunak dolga akadt.Ekkor megszólal Panem himnusza.
ELőre fordulok és figyelem a szinapon lévő,nőt.Miss Lenonia Clutest.EGy fiatal harmincas,aki minden egyes évben furcsa mód egyre fiatalabbnak néz ki.Az a baj,hogy kedves és kellemes hangja van,mint egy mesemondónak,cska hogya amit mond az már nem annyira meseszerű.
-Üdv,üdv ismét drágáim.-szólal meg a mikrofonba a hangja.-Annyira büszke vagyok magamra,hogy ismét én válaszhattom ki a szerencsés négyest.Jaj,hát de előtte megnézünk egy szupcsi videot.-Hirtelen a fehérvászonon,megjelenik a Kapítólium alatta halk istenitő zene cseng.Becsukom a szemem és várok.Mindent kiiktatok a fejemből és várok hogy ennek vége legyen,de hirtelen rángatni kezdenek.Carol az.
-Meg,ne aludj be,most jön a kiválasztás.-suttogja Carol.Bólintok majd hallgatom a csajt.
-A 100.-ik.Emberek,hát ez is eljött végre na ,de akkor kezdjünk is bele mert már meghallok az izgatotságtól.Mivel négy szerencsést kell kihuznóm a gömbcskéből kezdjük a volt nyertesekkel.-mindenki lélegzet vissza folytva hallgatja.-Na szóval,hölgyeké az elsőbsség.-Kezét,vigyorogva beledugja a gömbe.Kiveszi a cetlit és hangosan mondja.
-Charlotte Bradford.-Rá tisztán emlékszem.14 évesen nyerte meg a viadalt.Szőkésbarna haja befogva egy cofban egy két tincs kilog,de még igyis gyönyörű.Annyira nem ismerem,de egy meglehetősen figyelni kell erre a lányra.Felmegy a szinpadra,Lenonia súg valamit a fülébe majd folytatja.
-Most pedig a férfiak közül..-ismét kihuz egy cetlit.Meglepődik és a széles mosolyal ejti ki a nevét.-Darren Winslow,a kis zsenikénk.-teszi hozzá.Darren,basszus.....nem rémlik ki ő,de úgy láttom Carolnak annál inkább.Elszomordik,és keserűen hallgatja tovább.
-Na és most jöjjön az újoncok közül a hölgyemény.-Beleteszi a kezét,kiveszi a cetlit,de hirtelen vissza esik.A tömeg felhorkan,de Lennonie újból kivesz egy cetlit,de egy másiakt.A drámai hatás megvolt,valaki megúszta.
-Megan Bass.-nézem a lányoakt,de nem mozdul senki.Miért nem megy már akinek mondták a nevét?Ennyire egy fél??-Megan Bass.-ismtéli meg,Lennonie,de várjunk csak.....ez az én nevem.Carolra nézek,s szeme pillanatok allat megtelt könnye.Én vagyok,én megyek be.A lábam elindul a színpad felé,próbálom félelmemet elrejteni.Hallom ahogy Carol sikit,ordit hogy ne menjek,de megyek.Lenonia bájosan fogad.-Hm,honan is ismerős a neved?Óh hát igen annak a hulligán Stevenek lehetsz a húga,nem de?-kérdezi.Nagy levegőt veszek és válaszolok.
-Nem,téved.-majf folytatom-Steven Bassnak vagyok a húga,aki egy hős.-Lenonia nem érti,sőt senki sem érti miért mondtam,de én tudom.Mivel Steven,számomra hős.
-Jól van szívem,gyere ide mellém.-majd hangosabban mondja tovább.-Most pedig jöjjön a daliás fiú.-Ismét gömbe teszi kezét,innen fentről elégéé másnak tűnik a helyzet.Láttni az emberek fájdalmt és félelmét,borzalmas.
-Ryan Andrew.-A tömeget nézem,keresem a fiút hol hol van és megillantom de furcsa módón már elől ált,mintha tudta volna hogy ő mondják.Jézusom,de hát én őt ismerem ő az a fiú akinek az apja anyámal kavart.A hentes fia.Szőkés barna hajú és mély barna szemivel engem néz.
-Na hát akkor megvagyunk,ideje kezet fogni emberek.-Ryan felém nyújtja a kezét.Egy pillanatig nem értem ,miért majd belefogok és megárzzuk.Majd mindekivel akik itt álnak melletem.
-Hát ez csúcs volt,mindenkinek:Soha ne hagyjon el a Remény.-fejezi be Lenonia majd Békeőrők kiséretével bevezetnek mindanyiunkat egy szobába.
-Három percet kapnak.-mondja a békeőr.Anyám jön be az ajtón,hirtelen a nyakamba veti magát.
-Oh,Megan annyira sajnálom.-sirva mondja.-nem vihetnek el téged is.
-Anya,ide figyelj msot rám oké.Nem leszek itt és Steven sem,bár rmeélem ő majd igen ,de könyörgőm elkell menned dolgozni hogy ne halljála zért éhen oké?-anyámat rágattom,most neki kéne belém életet meritenie ,de ő nincs abban az éllapotban.
-Igérem de..-hirtelen megváltozik a hangneme,valami erő szólal meg belőle-de csak akkor,ha nyerni fogsz.
-Mindent megteszek,ha te is.
-Apád büszke lenne rád.-jegyzi meg.-meg Steven is.
-Lehet anya,de most nincsenek itt szóval te is maradj életben ha megkérhetlek rá.-Anya kimegy a szobából,majd Carol fut be rajta.
-OH Meg!-üvölti sírva.-Nem engedem,hogy elmenj oké???
-De engeded és szukolsz nekem itthon,vagy leaglább bízzol bennem.-mondom,mosolyogva.
-Mit szurkoljak a győztesnek?-könnyeivel küszködve elmosolyodik.MEgölel és igy állunk mikor beszólnak.-LETELT a három perc.-Carol kimegy,majd én a Békeőrrel együtt a vonat felé megyek.özben a többiek is megérkeznek.A két nyertes megy elől én meg Ryannal hátul."Hát MEgan,sok sikert"-mondom magamban.Majd nyilik a vonat hiperszonikusan borzadályos ajtaja és a mentorunkat pillantom meg.
-Helosztok.-üdvőzől minket,Cato öcse.
Vissza az elejére Go down
 
Másodikkörzet
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The hunger games :: Viadal :: Aratásnap-
Ugrás: